Csomagolok a táborba. Soha életemben nem sátoroztam, így pontról pontra végigolvasom a DH tábor facebook oldalán levő segítséget, hogy miket is kéne becsomagolnom. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a cikk írójának a praktikus tanácsokat. Amikor már a rövidnacikat és a valóban hasznos dolgokat is begyömöszöltem a hátizsákomba, már csak a Partybusz megérkezésére vártam. Tyoma, a sofőr segítőkészen pakolta be a táskáimat a busz csomagtartójába és már indultunk is. A 350 km, Komáromból Gombaszögre első hallásra hosszúnak tűnhet, de mi már az utazás elejétől jóvilágvan Rékával, Jóvilagvan dalokat ordítottunk, a többiekkel pedig suliról, életről, régi barátságokról beszéltünk. Így szinte repültünk a Partybusszal.

Tehát az út kezdete óta tudtam, hogy a táborban töltött napok is ezt a hangulatot fogja követni. A gyors sátorállítás után, azt vettem észre, mintha egy Selye János gimis találkozóba csöppentem volna. Rég nem látott barátok, távoli ismerősök, mindenki örömmel köszöntött és üdvözölt a frissen költözők között. Kaptam ígéretet, hogy „nem bánom majd meg a döntésem” valamint, hogy „a legjobb nyári programot választottam” és hallottam jó pár vicces és őrült történetet az elmúlt évekből. Izgalommal jártam körbe a faházakat, a nagysátrat, a szalmából készült Színház sátrat, amelyek a műsoroknak és az előadásoknak adnak majd otthont. Valamint elismeréssel és tisztelettel szemrevételeztem, mennyi önkéntes, fiatal koordinátor összehangolt munkája folyik a tábor szervezése mögött. Vannak itt informatikusok, bölcsészek, médiatudományosok, és mindenki, aki hozzáértésével és fáradságos munkájával teszik a tábort egy profin megszervezett, mára egy széleskörű látogatottságra apelláló rendezvénnyé tenni. Az ő feladatuk, hogy figyeljenek az olyan apróságok mellett, minthogy ne legyen csúszás a programok között, az olyan nagy volumenű riportalanyok és „sztárvendégek” fogadása is, mint Berényi József, Bugár Béla vagy épp a Quimby zenekar tagjai. De a munkájuk, akkor is tart még, amikor a többiek már próbálnak a kényelmetlen sátorukban nyugovóra térni. Ilyenkor írják és szerkesztik ugyanis a Vadalma következő számát, valamint pontosítják a következő nap zökkenőmentes napirendjét.

Már az első nap olyan beszélgetéseken vehettem részt, ahol napi politikáról, architektúráról vagy Bott Frigyes, borász véleményét hallgathattam borkultúráról és tradícióról. Bár ez csak három a szerdai napra diszponált programok közül, mégis mind a három, olyan értékeket képviselt, amely a felvidéki magyar és az európai kultúra fontos részét képviseli és gondozza. Fontosnak tartom, hogy mi fiatalok hiteles válaszokat kapjunk a politikusok néha mesterkéltnek tűnt lépéseiről, vagy a folyton divatot követő építészet legújabb remekműveiről, nem beszélve a kulturált borfogyasztás szakrális és gasztronómiai helyéről az életünkben. Az is tetszett, hogy bármilyen programra látogatok, avatott ember a riporter, így nincsenek triviális és elcsépelt kérdések. A tábor látogatóinak szellemi szintjének megfelelőek a beszélgetések színvonalai, így a hallgatóság okkal érezheti, hogy neki szólnak az előadások. De az is fontos és pozitívum számomra, hogy minden alkalommal adnak lehetőséget a közönségkérdéseknek, amelyre mindig nagy az érdeklődés. Az estét a Quimby és az Unisex zenekar koncertje zárta, valamint a Színházsátorban tekinthettünk meg egy vetítést. Fáradtan, de élményekkel és új barátságokkal teli nap után feküdtem az „ágyamba”.

Az itt töltött napok tehát mindenképp azt igazolják, hogy jó döntés volt eljönni a Gombaszögi táborba és bár a fent kiemelt élmények inkább a tábor szervezőit és az események házigazdáit dicsérik a barátaim és ismerőseim vicces beszólásai, bolond ötletei nélkül a legjobb koncert vagy játék sem sikerült volna ilyen jól. Így izgalommal várom a következő napokat, és azt hiszem pár nap után bátran és igazan kijelenthetem, hogy jövőre is találkozunk!

Vilimek Eleonóra