Az esti zivatarnak nyoma sem volt még, verőfényes napsütésben ültek a kávéház teraszára a Semi Holsen tagjai, név szerint Oravec Gabi, Kóbori Dávid, Kobák Olivér, Szabó Nándor és Nádasdi Peti. A beszélgetést a Barackliget című film vetítése előzte meg, melynek főszereplője Peti, a zenekar frontembere. Stílusosan egy üveg barackpálinka, is jutott az asztalra, ami a jó hangulatot volt hivatott biztosítani az esti koncert előtt. A zenekar, akit elsőként a kezdetekről faggattunk, elárulta, hogy 2009 decemberében játszották első koncertjüket, amely az a bizonyos mérföldkő volt a zenekar életében.

Peti: 2009-ben kezdtünk és még csak itt tartunk?

…merthogy Peti azt mondja, hogy még csak itt tartotok, a Gombaszögi Nyári Táborban…. (nevetés)
Peti: abszolút nem úgy gondoltam, hanem azt hittem, hogy sokkal kevesebb év telt el azóta, hogy megalakultunk, most pedig kiderült, hogy csak három. Úgy gondolom, hogy épphogy most érkeztünk el egy fontos mérföldkőhöz, ezzel a mostani koncerttel. Talán itt majd megmutatkozik, hogy érdemesek vagyunk-e arra, hogy továbblépjünk…

Az önkritika mellett viszont jegyezzük meg, hogy megnyertetek egy komoly tehetségkutatót Magyarországon.
Gabi: Nagyon sokat próbáltunk, tízezer zenekarból lettünk az elsők, miénk lett a fődíj, úgyhogy ez egy nagy dobbantó volt számunkra akkor…

Igazából arra lennék kíváncsi, hogy milyen eredménye lett ennek az első díjnak. Kerestek-e titeket rádiók, kiadók?
Olivér: Próbálkoztunk az MR2-nél, elküldtük a cédénket, de sajnos nem kaptunk rá választ. Viszont jövő hét kedden játszunk Tusványoson, itt majd készül egy fél órás riportunk az MR2-vel, meglátjuk, hogyan tovább.

Milyen tanácsot adtok a fiatal zenekaroknak? Van-e jövője egy szlovákiai magyar bandának?
Nándor: Azt gondolom, hogy ha valaki profi zenészként akar megélni, akkor nem. Nálunk a zenekarok többsége azért zenél, mert szeret zenélni. Emellett szükséges, hogy a tagok össze tudják egyeztetni, hogy mit játszanak, és ez mindenkinek meg kell, hogy feleljen. Azt hiszem, hogy ez elsősorban a zene szeretetéről szól. Nem szabad arra várni, hogy megjenik majd valaki, aki azt mondja, hogy befuttatja a zenekart. Ez nálunk így még nem működik. Nekünk viszont azért is különös pechünk van, mivel egy kis városból érkeztünk az ország legkeletibb csücskéből, ahol nagyon kevés lehetőség van. Ha fel akarunk lépni, akkor nagyvárosokba kell mennünk, és felkeresni az egyes klubokat, a menedzselést persze saját magunknak kell felvállalnunk…
Peti: Ennek ellenére érdekes, hogy különböző városokban élünk ötszáz kilométeren belül, mégis tudunk egyeztetni. Amikor összejövünk és együtt próbálunk, akkor létrejön egy különös szimbiózis, ami egy-két napon belül működni kezd közöttünk… nagyon kevés kellene ahhoz, hogy ez tovább ugorhasson még egy levellel.

kati