Bíró Szabolcs és Benkő László legújabb regényei a szerzők és Győry Attila révén kerültek bemutatásra. Előbbi a középkori magyar történelem egyik legmegrázóbb időszakát, a tatárjárást, utóbbi pedig a templomos lovagrend magyarországi vonatkozásait mutatja be a történelmi tények és a fikció határán egyensúlyozva.

Benkő László könyve Dzsingisz kán felemelkedésétől a magyarországi dúlásig szemlélteti a Mongol Birodalom hatalmasságát és IV. Béla magyar király második államalapító jelentőségét. Bíró Szabolcs "Don nobis domine" regénye a lovaggá nevelés rendszerét mutatja be egy Szentföldről visszatért magyar templomos életén keresztül, amelynek megírására nagy hatást gyakorolt Gárdonyi Géza "Láthatatlan ember" műve. Az írók a kitalált főszereplőik szemszögéből ábrázolják a korabeli társadalmi és udvari viszonyokat, miközben az elterjedt közhidelmeket és legendákat valóságosabb, de kitalált hatásokkal szövik bele a történetbe. Ezek legizgalmasabb részét a középkori magyar történelem nagyon gazdag féligazságaiból táplálkozó cselszövések adják, amelyek közül sok még feltáratlan.

Az írók szerint a történelmi regények a történészek és a történelem iránt érdeklődő írók különleges ötvözete alapján születnek. Elmondásuk alapján, a magyarországi könyvpiacon jelentős űr tátong e műfaj kapcsán, ráadásul az olvasói részéről is komoly igény tapasztalható.