Nagyot lépett felfelé idén a tábori boros szekció. Egyrészt sikerült egy echte borászt oktrojálni az előadásra, másrészt lecseréltük a műanyagpoharakat üvegpoharakra. Idei vendégünk Sütő Zsolt volt a Strekov 1075 pincészettől.

Megtudtuk tőle, miért fontos az identitástudat. Nemcsak politikai, nemzetiségi, vagy bármilyen más téren, de bor témában is. Mert fontos a termőföld, hogy honnan származunk. Milyen föld van alattunk. Mert az igazi élmény ott kezdődik, amikor a szülőföldön született borhoz a szülőföldön termett kenyeret és tenyészett mangalica húsát fogyasztjuk. A felette teljes hovatartozás érzése és élménye. A kóstoló lefolyása, mint olyan nem is igazán fontos, sokkal fontosabb a közönségre gyakorolt hatása. Az elbódult szemek a létélmény egy egész más dimenzióját reprezentálja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a közönség felőli kizárólagosan pozitív visszacsatolás. A bort végül is mindenki szereti. Hiszen a borhoz mindenki ért. Ahogy az ételhez is, amiről szintén szó volt. Mert az étel és a bor közelebb visz Istenhez. Nem ahhoz, aki a templomban lakik, hanem aki bennünk él. Aki MI vagyunk. Úgy érzem, mindaz, amiről az előadás során szó volt, belesűríthető Hamvas Béla egy gondolatába: „Igyál, a többit majd hozza a bor.“

(ők)