Magyarországon születtél, majd Németországban tanultál, ahol most is dolgozol. Hogy kerültél a Diákhálózathoz?
A mi egyetemünk testvéregyeteme a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem (ekonomická – a szerkesztő megj.). Egy Erasmusos partyn zenéltem, ahol voltak JAIK-osok, akik felfigyeltek rám és kitalálták, hogy engem meg lehetni hívni Pozsonyba. Meghívtak a pozsonyi magyarbuliba kétszer, és egyszercsak hívott Orosz Örs, hogy lenne egy ilyen tábor. Fogalmam nem volt, hogy mi az a DH és mi ez a tábor. Ez egy óriási dolog, amibe belecsöppentem. Majd a tavalyi DH tábor után a többi tagszervezet is kezdett hivogatni.

Amikor nem DJ-zel, mit csinálsz?
Nyelveket tanultam. Tolmácskodok, fordítok. Az utazás és a zenélés a hobbim.

Hogy kezdtél zenélni?
Egy magyarországi csoporttal eljöttünk Szlovákiába egy sítáborba. Volt egy stóc CD és bulit kellett csinálni. Nekem volt négy-öt-hat ötletem és hagytak érvényesülni. Beraktam azokat a CD-ket, amiker úgy gondoltam jók lehetnek. Ezt sohasem ambicionáltam igaziból, profi felszerelésem is csak nem régóta van. Lényegében mindig a játék volt a lényeg, nem az, hogy min játszom.

Mi alapján alakul a bulik playlistje?
Soha nincs playlist, mindig spontán és mindig a közönség reakciója alapján megy a buli. Sokszor szokták kérdezni, hogy mi lesz a következő szám. Én sokszor egy perccel azelőtt szoktam tudni, hogy mi a következő, mielőtt az előző véget ér. Nyilván vannak olyan számok, amik együtt jól mennek. Ilyen panelek vannak, de abszolút a közönség reakciója alapján.

Mi az a zenekar, esetleg szám, ami 100%-ra bejön a felvidéki fiataloknak?
Van egy-két recept erre is. Az időzítés ugyanolyan fontos, mint a szám. Ha túl hamar ellősz egy nagy slágert, az nem fog úgy hatni mint amikor a megfelelő pillanatban játszod. Ami biztosan bejön a felvidéki egyetemistának az a Quimby, Kispál, Intim Torna Illegál. Ezzel a hárommal nem lehet hibázni.

Te, mint Vaár Peti nem DJ, milyen zenét hallgatsz?
Rengeteg féle zenét. Sokszor már azért hallgatok zenét, hogy mit lehet majd a következő bulin csinálni. Amit nagyon szeretek, az a Bonanza Banzáj, a Depeche Mode, illetve a 80-as évek. Én teljesen másféle zenét hallgatok, mint amit bulin adok.

Mint magyarországi magyarnak mi volt a véleményed a Szlovákiában élő magyarokról és ez miben változott, ha változott?
Nagyon fontos, hogy az ember magyarországiként belelásson ebbe az egészbe. Mi azt nem tanuljuk az iskolában, hogy mi van itt. Túl sokaknak fogalma sincs hogy mi fán terem az, hogy Felvidék meg magyar. Valamilyen romantikus elképzelés van arról, hogy milyen, de ez nagyon messze áll a valóságtól. Bele kell látni és én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy beleláttam és egy fantasztikus bandát ismertem meg. Egyre többet járok Szlovákiába és lassan többet vagyok itt, mint Németországban, ahol lakom. Magyarországon már ritkán vagyok. Amit fájlalok, az a magyar feliratok hiánya. Tudom, hogy az átlag szlovákiai magyar azt mondja, hogy az úgy van kiírva, mert Szlovákiában vagyunk és mindenki érti. De egyáltalán nem biztos, hogy mindenki érti. És fordítva is gondolkodhatunk, hogy azok a magyarországiak, akik jönnek akár Szerdahelyre, Nagymegyerre, azoknak ezek a feliratok igenis kellenek. A feliratokon az is látszik, hogy egyáltalán van magyar lakossága a településnek. Tehát nem egészséges, hogy végülis mindannyian magyarok vagyunk, és a magyar a magyarral a szlovák feliratokon keresztül kommunikál. Erdélyben is működik a dolog és ezt a közösségen belül meg kell vívni.

Sok magyaroszági ismerősom van, aki nem Komáromba, hanem Komárnoba jár. Ugyanez a helyzet Párkány-Štúrovo esetében. Pedig mindkét város határmenti.
Vannak ezek a romantikus elképzelések a Felvidékról, Trianonról, a történelmi Magyarországról, ezek pártpolitikai oldalon polarizálódnak. Ha Párkányt mondasz, az majdnem hogy kicsit jobbikos ízű. Magyarországon ezzel hatalmas probléma van. Mi sem tudjuk hova tenni ezt a nemzetiségi dolgot. Ha nemzetieskedsz, akkor ,,magyarkodsz”, akkor jobbikos vagy, náci vagy, fajgyűlölő vagy, antiszemita vagy. Az internacionalisták, illetve a szitokszóvá vált ,,liberálisok” meg ugye ennek az ellentábora. Ez ugyanolyan hibás, ugyanolyan rossz és ugyanúgy nem szolgálja a szlovákiai magyarság ügyét. A kettő között az arany középutat látom járhatónak és járandónak.

Kifejtenéd?
Párkány, Komárom, Kolozsvár. Kolozsvárt mindenki tudja, Párkányt viszont senki. Párkányban az is baj, hogy nem régóta van a magyar felirat és azok, akik jártak át Esztergomból nem is látták ennek a magyar nevét és elterjedt szájhagyomány útján, mivel sehol nem volt kiírva hivatalosan, hogy Párkány. Most már ki van írva, ez szolgálja az ügyet is. Én abszolút misszióként élem meg a zenélést és a közösségépítésben szeretnék részt venni és kvázi külsősként próbálok hozzátenni. Nem itt nőttem fel és biztos, hogy nem tudom úgy átérezni ezt az egészet, mint a felvidékiek. Sokkal jobban belelátok most már mint a legtöbb magyarországi politikus és óriási hibának tartom, hogy a magyarországi politikusoknak fogalma sincs a helyzetről, mert csak a statisztikákra támaszkodnak. A DH tökéletes arra, hogy megismerd, a statisztikák mögött ténylegesen mi van. Hallottam, hogy rajtam kívül is vannak itt magyarországiak és ennek nagyon örültem, mert tavagy még nem nagyon voltak.

mj.