Az előadásban előbb infantilisnak nevezte a szlovákiai magyar közösséget. Miért is infantilis a szlovmagy közösség, miben nyilvánul ez meg?
Én az infantilizmus bizonyos jeleit mondtam és vállalom is, annak ellenére hogy nagyon kemény ez a meghatározás. Nem tud felnőtt módon viselkedni ennek a kornak nagyon kemény kihívásaira, nem képes önmagát vállalni teljes súlyában és egy állandó paternalisztikus reflex hatására fölfele és körültekinget és vár megoldás olyan helyzetekre, amely helyzetekre a megoldást csak ő maga tudná kiprodukálni

Létezik-e a szlovmagy közösségen belül keleti és nyugati identitás?
Nem tudom, ilyen pontos adataim nincsenek. Mentális különbségek vannak ez biztos. Ez politikailag is leképezhető, és nagyon is érdemes volna elgondolkodni, másként viselkedünk akkor ha többségben vagyunk egy adott településen vagy régióban, és másként viselkedünk akkor ha kisebbségben vagyunk. Ha többségben vagyunk, nagyon gyakran nálunk is előfordulnak bizonyos fajta intoleráns jelek, hiányzik nagyon az empátia a nálunk fellelhető kisebbséggel szemben, például egy olyan magyar kisváros vagy falu ahol 70-80 százalék a magyarok aránya, ha viszont kisebbségben vagyunk akkor túlságosan szubmisszíven, megalázkodóan szoktunk visekedni. A megalázkodó viselkedés helyett a kooperáló viselkedésnek kellene megjelenni, és a majdnem agresszivitást elérő intoleráns viselkedés helyett az asszertív, önérvényesítő viselkedésnek kéne megjelenni. Most ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy légből elkapni, ezt meg kell tanulni. Ennek szembe kell néznie ezekkel a tényekkel, hogy igenis vannak; pontosan tudjuk ugye, hogy például a csallóközi régióban a legutóbbi választásokkor dominált az MKP. Az a párt amelyik azt mondja nekünk igenis jogaink vannak, egyedül ki kell állnunk, harcolnunk érte, tudjuk mit akarunk és végig is csináljuk; egyedül mi magyarok. A keleti régióban már a Híd-Most párt dominált, amelyik arról szólt, hogy nekünk a szlovákokra kell támaszkodnunk, nekünk valami módon együtt kell működnünk, nem hangsúlyozhatjuk túl a követeléseinket, mert eleve alárendelt pozícióban vagyunk. Most én azt gondolom, hogy ez mind a kettő így színtisztán káros. Hibás, és a kettőnek egyfajta elegyítéséből állhatna elő az a fajta toleráns ám de asszertív, kooperáló de semmiképp se megalázkodó viselkedésmód, amely segítene kilábalni többek köztt ebből az infantilis szimptóma-tünetből, vagy szindrómából, és segítene mondjuk abban is, hogy megállítsuk azt ami az emúlt 23 év folyamán töretlenül folyik, a nemzeti kisebbség számának a csökkenését.

Szóba került az előadásban a modernizáció és most pedig a nemzetiségek együttműködése bizonyos kérdésekben. A modernizáció, mondjuk a nyelvterület északi részére eső nagyvárosokra gondolok elsősorban, nem veszélyezteti-e eredeténél fogva a szlovákiai magyar identitást, nem-e segíti elő az asszimilációt?
De, de. Nagyon komoly kihívás, próbáltam utalni az előadásomban is arra, hogy Vágsellyén a Duslo, Galántán a Samsung és még mondhatnám a példákat, ahol Dél-Szlovákiában megtelepedtek modern iparvállalatok, multikultúrális jellegű cégek, ott nyilvánvaló megindult egy globalizációs folyamat, s ezzel együtt megindult a kisebbség bedarálása is. Nyilvánvaló, hogy egy telefoncég pl a telekom kommunikációs nyelve a cégen belüle – ha ezt folyamatosan és effektíven akarja használni, akkor nyilvánvaló az államnyelv. Vannak multinacionális cégek ahol nem is az államnyelv, hanem az angol nyelv az amelyiket használnak a cégen belüli kommunikációra, semmiképp se a kisebbség nyelvét, tehát ez itt ezeknél a cégeknél elsatnyul, ez az asszimilációnak egy nagyon fontos eszköze. Kérdés viszont az hogy, enélkül a modernizáció vagy ezeknek a cégeknek a betelepülése nélkül hogy nézne ki gazdaságilag az adott régiónak a helyzete: munkanélküliség, szociális helyzet stb. Tulajdonképpen azt próbáltam megfogalmazni, és ez volt a lényeg, hogy nem nézhetjük csak színtisztán ezt a két folyamatot, mert így az egyik arról szól, hogy elvonulunk egy rezervátumba, élhetünk még békésen, senki sem zavar bennünket, csak szó szerint egy rezervátumi életet fogunk élni. Vagy pedig felvállalhatjuk teljesen a modernizációt, és szembenézünk avval, hogy ez az asszimilációval jár együtt. Tehát azért kezdtem beszélni az olyan kérdésekről az előadásomban mint morális kérdések, olyan krédésekről mint lélektani dolgok: empátia, kooperáció, vállalni a szolidaritást a más kisebbségek helyzetével is, amik előhoznak eleve olyan viselkedésmódokat amik segítenek ebben a nagyon kemény polarizált kérdésfeltevésben: rezervátum felé tartsunk vagy pedig a modernizáció felé? Ha vagy-vagy alapon fogjuk eldönteni, erre rá fogunk fizetni. Újra vissza kellene hozni azokat a kérdéseket amiket említettem az előbb és megpróbálni úgy alkalmazni őket hogy a modernizáció ne söpörjön el bennünket. Mert a veszély tényleg megvan.

Interjút készítette: czg