Először képviseltette magát legfelsőbb szinten a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Most- Híd a Diákhálózat által szervezett Gombaszögi Nyári Táborban. A két pártelnök, Berényi József (MKP) javaslatára, külön-külön ültek az előadói sátor asztalához.

Berényi, döntését azzal indokolta, hogy a vitára majd a megyei választások közeledtével kerülhet sor. Vita helyett a pártelnökök a márciusi választások óta eltelt időszak összefoglalásra vállalkoztak.

A beszélgetésben, az aktuálpolitikai vetület mellett olyan általános kérdések kerültek terítékre, mint az asszimiláció, a vegyes házasságok, a fiatalok helyzete, a romakérdés, az oktatás és a kisebbségek jogállása. Berényi József az elmúlt húsz évben kialakult helyzetről elmondta, a felvidéki magyarság nem tartozik a rendszerváltás győztesei közé, az identitás megőrzése szempontjából a helyzet ma a legrosszabb, az elmúlt húsz év során. Állítása szerint a jelenlegi pénzügyi, intézményi, jogi keretek között a magyarság hosszútávú fennmaradása nem lehetséges. Az MKP elnöke arra a kérdésre válaszolva, hogy jó-e az, ahogy Budapest a szlovákiai magyarokhoz viszonyul, kifejtette: kritikus a magyar kormányzattal szemnben, mert az hajlamos „egy zsákba rakni“ a határon túli közösségeket. A politikus szerint más a felvidéki, az erdélyi és a vajdasági magyarság problémája, ezért nem ugyanazok a megoldások kellenek. Berényi József úgy véli, a szlovákiai magyaroknak először maguk közt kell kialakítaniuk az egységet. Ezért fontos a három fél, a Kerekasztal, a Most-Híd, MKP párbeszéde – tette hozzá Berényi. Bugár Béla pártja jellegéről elmondta, hogy a Híd realitásokra épülő párt. A politikus az asszimiláció megállításának egyik lehetséges módjának nevezte azt a Dušan Čaplovič minisztériumában készülő oktátási reformot, mely a szlovák nyelv-oktatás megreformálását tűzte ki célul. A kérdésre, hogy miért pont a Híd jelölhette a kisebbségi kormánybiztost, annak a nézetének adott hangot, miszerint: Ficóék azért szólították meg a Most-Híd-at, mert olyan személyt kerestek aki: „aki magyarként él és gondolkodik“. Bugár a Kerekasztal, az MKP és a Híd által készített kisebbségi minimumról elmondta, hogy ugyanazt a célt más-más úton is el lehet érni, ám előbb a célokban kell megegyezni. Rámutatott. olyan alapokra gondol, melyek mindenki számára elfogadhatók.

Berényi Józsefet kérdeztük

Az utóbbi egy évben fölerősödtek a nyelvhasználati színterek kétnyelvűsítésére irányuló törekvések. Úgy tűnik, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés a nyelvi helyzet javítására, majd pedig az MKP is látványosabban rákapcsolódott erre a témára. Miért csak ezt követően kapott hangsúlyos szerepet ez a kérdés a párt retorikájában, miért nem képviselte magát ez a téma korábban is ilyen erővel?
Már hogyne képviseltük volna a nyelvi jogok kérdését, hiszen a kétnyelvűségért nem egyszer, többször gyűjtöttünk aláírásokat. Az egyes tájékoztatás jellegű megszólalásainknál folyamatosan mondtuk a kétnyelvűség fontosságát. Sőt, azt hiszem egyébként, hogy ugyan nem olyan matrica, ami megjelent, hanem a magasfeszültségre és a hasonló veszélyforrások megjelölésére már mi, illetve az egyik alelnökünk, Őri Péter alapítványa már korábban készített matricát. A gondot inkább ott látom, hogy így is kevés a mozgalom ereje. Én is örülnék annak, hogy ha mozgalom tagjai nem féltékenykednének akkor ha az MKP bekapcsolódik, és nem ijednének meg attól, hogy ha egy párt csatlakozik hozzájuk. Mer erre is volt példa a múltban, hogy szinte kértek minket arra, hogy ne karoljuk fel az adott kezdeményezést, mert akkor a párt bélyege is odakerül az ő aktivitásukra, és az mintha ártani tudna. Én azt hiszem, hogy ezen a területen nagy összefogásra lenne szükség, mert azt saját környezetemben, Galántán is láttam, hogy a kétnyelvű matricázás után, magyarok kifogásolták, hogy miért cirkuszolnak itt a magyarok. Igen is kell a felvilágosítás, kell, hogy minél nagyobb mértékben meg tudjuk szólítani az embereket. Én csak ösztönözni és bátorítani tudok mindenkit és nagyon szívesen részt vállalunk minden ilyen megmozdulásban.

Bugár Bélát kérdeztük

Ön az előadásában azt mondta, hogy a politikai pártok feladata a jogok elérése, de nem a betartatása. Később azonban arról is beszélt, hogy a betartatás is pártok feladata. Például a nyelvi jogokkal mi pontosan a pártok feladata?
Azt hiszem, hogy félre tetszett érteni, ugyanis én azt mondom, hogy a leletőség megteremtése a politikai párt feladata. Hogyha kisebbségi nyelvhasználati törvényt módosítunk, akkor az a mi feladatunk. De utána, hogy élnek-e vele azok, akiket az érint az már nem a politikai pártok feladata, hanem az legyen akár a civilkezdeményezéseké, az legyen akár az egyénnek a joga, hogy eldöntse azt, hogy akar-e vele élni, vagy nem.