„A megközelítőleg 450 milliós lakosságú Európai Unió mintegy 10 százaléka valamely etnikai vagy nemzeti kisebbséghez tartozik, akiknek hatékony és közösségi szintű jogi kezelését a nemzetállami érdekek akadályozzák“ – kezdte előadását Eplényi Kata.

Mint Gál Kinga személyi asszistense és tanácsadója, kiválóan ismeri az európai kisebbségek helyzetét és előadásában a Közösség kisebbségpolitikájának evolúciós fejlődésének legjelentősebb állomásait mutatta be. Már az elején kiemelte, hogy bár a múltban az EU tejfogakkal sem rendelkező óriás volt, ám a 90-es években a közép-kelet-európai rendszerváltások és a délszláv háború komoly lökést adtak e terület fejlődésének. Az előadó a koppenhágai kritériumok, a csatalkozó országokról készült előzetes jelentések és az Alapjogi Charta jelentőségét hangsúlyozta, ugyanakkor rámutatott azok általános és hiányos elemeire is, eloszlatva Brüsszel bábáskodó szerepének túlértékelését. Az Unió politikai integrációja egy olyan többsíkú folyamat, amely (szemben a gazdasági intergrációval) sokkal hosszadalmasabb és további mechanizmusokat igényel a közös álláspont, főként egy olyan érzékeny politikai területen, mint a kisebbségvédelem. A teljesség kedvéért Eplényi Kata bemutatta a Közösség legjelentősebb intézményeinek (Európai Tanács-, Bizottság-, Parlament, Régiók Tanácsa és a Kisebbségi Munkacsoport) szerepét a kisebbségpolitika formálásában aszerint, hogy milyen mértékben érvényesülnek a tagállami vagy a szakmai érdekek. Az EU eddig kialakult politikája alapján az Unió kisebbségei – így a szlovákiai magyarok – számára a közösségépitő és regionális támogatások, a polgári kezdeményezések és az esetjogból kialakuló gyakorlat adhat újabb és újabb lökéseket a békés együttélés felé.

Hangácsi István