Egy évvel ezelőtt a fukusimai reaktorról és a 2011-ben történt balesetről tartott előadást Duka Zólyomi Árpád, ezért a nagy sikerre való tekintettel idén is maradunk az atomnál. Ezévben Mészáros Alajos Európai Parlamenti képviselő és Környi Zoltán asszisztens a fúziós, más néven termonukleáris reaktort fogja ismertetni a közönségnek. Az utóbbi szakkifejezések hallatán sokan sci-fire asszociálnak, másoknak esetleg a világ energiaproblémának megoldása szókapcsolat is eszébe juthat.

És valóban, nem vagyunk messze az igazságtól.

Ha visszaemlékszünk az egykori fizikaóráinkra (már aki figyelt!): a termonukleáris fúzió során két hidrogénatom (pontosabban egy deutérium és egy trícium) egyesül egy héliumatommá és eközben energia szabadul fel. Erre a reakcióra épül a csillagok, többek között a Nap energiatermelése, de a Földön is már egy ideje kísérletezünk vele. A legfontosabb ilyen kísérlet a franciaországi Cadarache város mellett történik. Hosszas egyezkedés után itt kezdték el építeni az ITER (International Thermonuclear Experimental) névre hallgató berendezést. A finanszírozás körüli huzavona érthető: ha hiszünk a pletykáknak, akkor ez a projekt valóban az emberiség által közösen készített berendezések között a második legdrágább (az első a Nemzetközi Űrállomás, ami a sok rakéta miatt olyan drága).

Mit is építenek? A fizikusok lehet, érteni fogják, a többiek pedig most megtanulhatják: TOKAMAK-ot. Ez a mozaikszó a „toroidalnaja kamera v magnyitnih katuskah” legkevésbé sem angolszász hangzású megnevezés rövidítése. A jó öreg Szovjetunióban jöttek rá, hogy miként lehet egy kuglóf alakú csőben tartani a több tízmillió fokos plazmát. Ha az említett deutériumot és a tríciumot ilyen plazmaállapotba hozzuk, akkor megtörténik az, ami egyébként csak a nap közepében és a hidrogénbombában szokott történni, az elemek egyesüléséből hélium keletkezik, valamint jelentős mennyiségű energia szabadul fel. A dologban az a bökkenő, hogy nehéz olyan dolgot találni, amibe bele lehet tenni az 50 millió fokos plazmát. Erre egy olyan megoldást találtak, hogy egy mágneses térből alkotott kuglófban keringetik az egész miskulanciát, hiszen a plazma töltött részecskékből áll. Így aztán nem bánthat senkit, és a reakció is fenn tud maradni. Elvileg egyszer majd a felszabaduló hővel gőzturbinákat hajtanak meg, és ebből elektromos áram keletkezik.

Hogy miért érdemes egy ilyen összetett és bizonytalan technológiát erőnek erejével fejleszteni? Mert az ilyen erőművek akár egy kiskanál hidrogénből egész városoknak elegendő elektromos áramot tudnának termelni, anélkül, hogy bármiféle környezeti szennyezést okoznának. Búcsút inthetnénk a szén, a gáz és a hagyományos urán alapú erőműveknek. Ez pedig igencsak vonzó lehetőség, ha figyelembe vesszük, hogy milyen ütemben emelkednek az energiaárak (magyarán a villanyszámla).

Ez mind szép és jó, de mindennek ára van ... Hosszas egyeztetések után 2006-ban megkezdődött az építkezés. Legalább 10 éves építési idővel számolnak, míg maga a reaktor 20 évig fog működni. A projekt célja kutatási, vagyis a kereskedelmi energiatermelésbe nem kapcsolódik majd be. Az első komolyabb tesztet 2018-ra várják. A rendszer beindításához hatalmas mennyiségű energia kell, hiszen üzemi hőmérsékletre kell fűteni, és akkor még a mágneses térről, és az egyéb berendezésekről nem is beszéltünk.

A projekt idődimenzióit látva, talán mindenkiben felmerül a kérdés, hogy mi a fene tart ilyen sokáig egy ilyen reaktor felépítésén. Különösen érdekes ez a kérdés, ha tudjuk, hogy a projekthez szükséges kutatások már az ötvenes években elkezdődtek.

A másik, talán még fontosabb kérdés, hogy mennyire veszélyes egy olyan valami, ami a hidrogénbomba megszelídített kistestvére? Van-e arra esély, hogy az ilyen reaktorok a Csernobilhoz, vagy Fukusimához hasonló katasztrófát okoznak?

Ezekre a kérdésekre a hétköznapi információforrások közel sem adnak egyértelmű választ. Reméljük az előadásból, megtudatjuk, hogy miként is nézzünk a jövőben a termonukleáris reaktorokra.

Az előadó személye, Mészáros Alajos más kontextusból is ismerős lehet, hiszen akár csak Duka Zólyomi Árpád, ő is az MKP színeiben jutott az Európa Parlamentbe.

czimi