Igen, jó a tipp! Hát csapatversenyekkel! Na, végül ezt is megéltük, hogy az idei tábor csapatversenyéről is szóljunk (ihaj!). Az emlékek már úgyis a múlt homályába vésznek, hát elevenítsük fel őket!

Amikor tavasszal a KAFEDIK elvállalta ennek a lebonyolítását, nem gondoltuk, hogy ez ekkora feladat lesz, és ennyi odafigyelést igényel majd, és nemcsak a helyszínen. Viszont a versenyzők (és csapataik) hozzáállását, sportszerűségét és persze jókedvét látva azt mondjuk: ezért megérte a fáradságot, és még azt a néhány kihagyott előadást sem sajnáljuk, hiszen minden megnézhető utólag is (amit mi is még egyszer köszönünk a Magyar Interaktív Televízió csapatának!).

Hogy mi is történt valójában? Engedtessék meg egy rövid áttekintés. Szerdán, a tábor első napján megalakultak a csapatok, aztán a kora délután be is mutatkoztak a Placcon, ez jelentette a csapatverseny kezdetét is. A bemutatkozás, legalábbis a négytagú zsűri értékelése alapján, a Babi néni, a Szilvásbukta és a 69 csapatoknak sikerült a legjobban. A K.L.R. fedőnevű rejtvényfejtős-falubamászkálós-kincskeresős verseny is ekkor kezdődött, de erről majd később.

A késő délutáni órákban került sor a paintball bajnokságra, ahol ugyan voltak kisebb gondok a fegyverekkel, így elég sokáig kellett várni az egyes fordulók közt, de ez nem tántorította el a kitartó nézőket, végig maradtak, és buzdították csapataikat. A hármas döntőben körbeverés volt, ezért az 69, az Ippen gyetyi és a Vérengző zuzmók csapata is győztesnek lett kihirdetve.

Az egész csütörtök délelőtt a gulyásfőzés jegyében telt. Eszközök hiánya miatt a csapatok kettesével álltak össze, és a kiértékelés után meg is ették, amit főztek... a zsűri tagjai a tábor előadói közül kerültek ki, és ők az Ippen gyetyi – Sárga pintyőkék páros gulyását találták a legfinomabbnak (persze a tálalásuk sem volt utolsó), de nem hallottunk panaszt egyikre sem.

Aznapra is „csak” két versenyszám jutott, délután a tájfutás következett. A tábor bejáratától a várkapuig kellett a csapatoknak felfutnia, miközben több megállónál is feladat várt rájuk: mindjárt a kezdésnél 10 percet kaptak arra, hogy a felsorolt tíz tárgyat összegyűjtsék (mivel nem kértünk lehetetlent, ez majdnem mindenkinek sikerült is), aztán a következő megállónál ezekből a tárgyakból kellett kiválasztaniuk pontosan negyedkilónyit, amit meg is mértünk. A következő feladat fűrészelés volt, pontosan nyolc centiméternyit kellett levágni egy farönkről (ez sem ment rosszul). Egy kicsit feljebb a klasszikus szám, a sörivás következett, úgy, hogy egy fiúnak és egy lánynak kellett meginni egy-egy sört, persze időre. Az utolsó előtti megállóban a csapatok egy-egy versenyzőjének kellett  egy (üres) söröshordót megtartaniuk kinyújtott karral (kevesen bírták ki egy percig...).

A várkapunál már csak két kérdésre kellett válaszolni – azok voltak előnyben, akik addig figyelemmel kísérték az előadásokat (azért volt, aki figyelt). Az idei tájfutásban az Elqrtook csapata verhetetlennek bizonyult, de az Ippen gyetyi és a Babi néni is jól szerepeltek.

A pénteki napon jött el az egyik várva várt, látványos versenyszám, a fiúk és lányok iszapbirkózása. A tavalyi sok sérülés miatt idén már nem a közeli tavat csapoltuk meg az iszapért, hanem első osztályú agyagot gyúrtunk szét a „szőnyegen”. Azért csúszott és koszolt ez is rendesen, mint azt a legtöbben saját tapasztalatból is tudják :) Az esemény színvonalát emelte, hogy mindez a világhálón is követhető volt, élő adásban! Annyit mindenféleképpen leszögezhetünk, hogy bár kissé hosszabbra nyúlt, mint az tervben volt, a nézők nem unatkoztak, és a versenyzők is sportszerűen küzdöttek egymással.

A legjobb birkózónak a fiúknál Attila (Sárga pintyőkék) bizonyult, aki a hármas döntőben Balázst (Vérengző zuzmók) és Viktort (Ippen gyetyi) is legyőzte. A lányoknál nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, ott a döntőben Anna (Babi néni) és Orsi (Ippen gyetyi) addig nyúzták egymást, míg mindketten egyszerre ki nem dőltek :)

Este, vacsora után került sor a műveltségi vetélkedőre, ahol bár nem sokkal, de Babi néni végülis legyűrte a Vérengző zuzmók és az Elqrtook csapatát (és persze a többit is). Nem ment ám az mindenkinek olyan könnyen, születtek egész érdekes válaszok is egyes kérdésekre: - mi a transzcendens szám? – a halálon túli számok birodalma - mennyi az elektron töltése? – 1,2.10-25 V - mikrohullámok hullámhossza? – 100 000 Herc - mi Svájc államformája? – nem köztársaság - mi a zsomboly? – ülőke / karcképződmény / pálinka / mocsárban található növény - ki Malina Hedvig ügyvédje? – Vrabec Mária / háb*zmeg / Robert Kvasnica

Még mindig nem volt vége a napnak, ugyanis az éjjeli órákban került sor a snapszerbajnokságra, ahol győzött a papírforma, vagyis a Lábsky (Ippen gyetyi).

A tábor utolsó hivatalos napján még minden csapatnak volt esélye előrébb kerülni az összetett versenyben – nagyon jól tudták ezt a Szilvásbuktáéknál és a Sárga pintyőkék is, mindkét csapat három helyezést javított néhány óra leforgása alatt! Először a focibajnokság zajlott a Királyrét melletti focipályán, ahol a hármas döntőben a Sárga pintyőkék mindkét ellenfelüket legyőzték.

Következett a kötélhúzás, ahol szintén hármas döntő volt, és a Sárga pintyőkék itt sem találtak legyőzőre – itt már kezdhettek félni az addig élen álló csapatok, mert a címvédő feltámadt, és kezdte komolyan foglalkoztatni a címvédés gondolata...

A második ügyességi vetélkedőn, a vizescsizma nevű feladaton már nem ment annyira jól nekik, de még így is második helyen végeztek a Zacsi pacsi mögött. A látványos versenyszámoknak a sörpörgés méltó befejezést adott, és itt kétségkívül a legnagyobb nyertes a közönség volt :) Minden bizonnyal már előre jól begyakorolta a számot a Vonaglovak csapata, mert meggyőző fölénnyel nyert.

Az ügyességi versenyek végeztével volt a K.L.R.-nek is a lezárása, az utána beérkező jelszavakat már nem fogadtuk el. A Vonaglovak csapata nagyon ráállt a dologra, hiszen az utolsó, kilencedik feladatot egyedül nekik sikerült megoldaniuk, de a nyolcadikat is csak a Szilvásbukta és a Zacsi pacsi csapatának, akik szinte egyszerre estek be a helyes jelszóval... Ekkor egy kis számolgatás után már lehetett tudni a végeredményt (a Vadalmában mégis rosszul jelent meg, amiért itt is elnézést kérünk):

A csapatversenyek kiértékelésére az esti koncertek közt került sor a nagyszínpadon. Majdnem az összes csapatnak sikerült díjakat összeállítanunk, emellett két különdíjunk is volt: a snapszerbajnokság győztesének egy egyedi táboros bögre, míg a műveltségi vetélkedő győztesének egy értékesebb könyvcsomag. A csapatverseny győztesei pedig megkapták a Gomba-vándorkupát, amely idén készült, így először lett kiosztva. Szintén rendhagyó módon, a versenyt holtversenyben két csapat nyerte, a végig kiegyensúlyozottan versenyző Ippen gyetyi és az utolsó napon igencsak belehúzó címvédő, a Sárga pintyőkék – így mindkét csapat neve felkerül a kupára. Gratulálunk nekik!

Néhány szót még a K.L.R.-ről bővebben. Az egésznek az alapötletét a Csehországban már eléggé meghonosodott „lineární šifrovačka” (magyar megfelelőjét nem ismerem) típusú játék adta (a legelsőt Brünnben rendezték 2000. nov.10-11-én, az azóta is igen közkedvelt !TMOU-t www.tmou.cz – több más versenyről is tudomást szerezhetünk pl. ezen az oldalon). Itt minden rejtvény megoldása a következő megálló, így indulnak el a kezdőponttól, és általában 10-12 rejtvény (megálló) van egy versenyen. Ezt kellett „lefordítani” a Tábor kereteibe: kitaláltuk, hogy minden megfejtett helyszínen egy cetlit helyezünk el egy jelszóval – amint a csapat ezt közli a szervezőkkel, megkapja a következő rejtvényt. Mondhatni, nagy sikere lett a dolognak, csupa pozitív visszajelzést kaptunk. Örülünk neki és köszönjük :) Persze néha szívesen elküldtek volna minket melegebb égtájakra, hogy már megint mit találtunk ki feladat gyanánt, de ez csak olyan megismételhetetlen haluzolásokat szült, mint a következők:

• mindjárt az első feladatnál az egyik csapatnak feltűnt, hogy sok állat szerepel a rejtvény szövegében – ez csak erdőre utalhatott... Az „egetrengető lejtő” kifejezésnél ugyan mire másra gondolhattunk, mint a várhegy. Amikor a szöveg végén még a vulkáni erő is szóba jött, már egyértelmű volt nekik, hogy a jelszót az ágyúnál kell keresniük :)

• mások a „brutál force”-módszert alkalmazták, mert miután elolvasták a segítséget (hogy a cetli az egyik oszlopon van), fogták magukat, és utcáról utcára végigjárták a falut, közben pedig az összes oszlopot megvizsgálták – meg is találták a jelszót :)

• talán a legötletesebbek azon versenyzők voltak, akik egy idő után (miután rájöttek, hogy itt márpedig a megoldásokat a falu nevezetesebb pontjainál kell keresni) elmentek az iskolához, templomhoz, stb és ott meg is találták a jelszókat :)

Amint azt még a táborban ígértem, az egyes feladatokat és megoldásaikat is közkinccsé tesszük (bár ez ugye kissé megkésve történik), a 10-es sorszámú feladattal együtt, amit sajnos nem sikerült elkészíteni a táborig. Ezt a dokumentumot (5,8MB) úgy állítottam össze, hogy aki így utólag szeretné megoldani a rejtvényeket, az ne pillanthasson rá véletlenül a megoldásokra. A Word nem a barátom, de végül ez is meg lett oldva :)

Mint már említettem, a csehek már egy rakás hasonló versenyt rendeznek évről évre, a legkülönbözőbb témákban, stílusban és célcsoporttal, de hazai versenyről sajnos még nem hallottam. Aki esetleg tudomást szerez valami ilyesmiről (ami Magyarországon vagy Dél-Szlovákiában zajlik), esetleg lenne kedve valami hasonlót létrehozni, legyen szíves írja ide komment formájában, megköszönném. Köszi :)

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni elsősorban Panni, Roli és a Nyomtatók áldozatkész munkáját, de mindenki másét is, aki hozzájárult a csapatversenyek gördülékeny lebonyolításához. Reméljünk a jövőre is hasonlóan jó verseny(zés)(eke)t :)

Fekete Laci