A szervezők utolsó erejükből küzdő csoportjával (és Bettes Pistával) szétszedtük a tábort. Láttuk elmenni az RTO-t, a diáksereget, kiüresedni a Királyrétet, kocsmát, söröshordót. Az egésznek vége hangulata volt, mint ilyenkor mindig. Hazaérkezvén viszont azontúl, hogy nem tudtam mit kezdeni a melegvíz intézményével, mikor felütöttem a számítógépem, óriási élmény fogadott. A puding próbája az evés – mindez pár éve még érvényes volt, most inkább az, hogy a puding próbája az, amit - Kürtiesen fogalmazva - a fébukon írnak róla. A közösségi portál pedig tele volt a verebekkel, rumbóval, vadalmával, integető kislánnyal, kesziekkel, krasznahorkai várral, egy szóval gombaszöggel. Lehet jönni itt a statisztikákkal – a számok egyszerre megnyugtatóak és ijesztőek –, a jó érzés mégsem az adatok láttán fogott el igazán, hanem a képeket, a pár soros üzeneteket, a számtalan „vissza akarok menni”, meg „jövőre ugyanúgy, ugyanott” reakciókat olvasva.

Aposztrofáltak minket mini-Tusványosként, ami nagyon is megtisztelő. Hasonlították a tábort a Zentai Nyári Játékokhoz is, ahol szintén több tízezer fiatal fordul meg. S igaz is, hogy szeretnénk ellesni módszereket, együttműködni a többi hasonló rendezvény szervezőivel, de nem akarunk mást utánozni, sőt, talán kezd kialakulni az az egyedi arculat, amitől diák, zenész és előadó számára is piros betűs programként kerül be a naptárba a következő tábor időpontja. Pompás akciót tudhatunk magunk mögött: öt teljes nap, több mint ötven program, és öt és félszáz résztvevő.

Idén, hosszas lobbizás és kilincselés után sikerült az egész hétre beharangozott esős-párás időjárást eltolni. Támogatóink jóvoltában a táborban olyan internetelérés volt a média számára, ami Rimaszombattól keletre legközelebb csak Tokyoban érhető el. A keletről jut eszembe: idén volt egy isztanbuli látogató is, lám-lám nem csak a szlovmagy társadalmat próbáljuk meg egységbe zárni, de már a török-magyar összeborulásnak is nekiláttunk. Különös megtiszteltetés volt az, hogy a kétnyelvű délszlovákiáért küzdő anonymusok is megjelentek egy újabb köteg matrica és egy szűkszavú közlemény formájában, melyben kinyilatkoztatták pártoktól való függetlenségüket. A politikai és gazdasági szcénát érintve már hagyományosnak mondhatjuk a csúcsvezetők találkozóját. Amikor azt írtam, hogy a tábor egyedi arculata kezd kialakulni, erre gondoltam: itt találkozik egymással a diáksereg, kedvenc együtteseik a szabadegyetemre vevő hallgatóság és előadók, az írók és olvasóik, a politikusok és a civil szektor. A jelenlévők pedig, ki-ki igénye szerint, egy tálból barackozhat velük, fikázhat, vagy éppen pártot alapíthat. Mindezd egy pohár bor-sör-rumbó társaságában.

A vízhiányért elnézést kell kérnem, az igazi ok az volt, hogy a kemping szivattyúja egyszerűen nem bírta szusszal, és a helyzet akkor sem javult, amikor a notorikus csapvíz-ivókat is átszoktattuk sörre. Jövőre nem csak internetből vezetünk be szélessávút, de vízből is.

Kedves táborlakók, előadók, támogatók, barátok, barátnék, az égiek, mindannyian! Köszönöm mindanyóitoknak, hogy mellettünk álltatok. A sztaffanak, hogy éjjel-nappal talpon volt. Köszönöm a táborlakóknak a részvételt s megjegyzéseiket most is szívesen fogadom.

Búcsúzhatnék a Pecsieme a varíme, örökérvényű (és a táborban publicitást nyert) pamflettel is, de én mégis Bettes István, koszorús költőnk táborhoz írt soraival búcsúzom:

Szép a fenyő
Szép a Jenő
De legszebb a lány
Mikor b#nak a verebek a jegenyefán

2012-ben is Gombszögre fel!

Orosz Örs, főszervező