Simon Attila, a komáromi Selye János Egyetem tanszékvezetője tartotta meg a második nap nyitóelőadását. A neves történész legújabb könyvének, az Egy rövid esztendő krónikája bemutatásával széleskörű történelmi tablót vázolt fel a szlovákiai magyarok históriájának legérdekesebb évéről, 1938-ról.

Középsulis tanulmányainkból még emlékezhetünk miért is volt sorsdöntő ez az esztendő: Csehszlovákiától elcsatolták a németek lakta Szudétavidéket, Szlovákia kiharcolta az autonómiát, az első bécsi döntés keretén belül pedig a Felvidék magyarok lakta déli sávja visszakerült Magyarországhoz. A történések okairól és következményeiről mesélt nekünk Simon Attila, aki saját bevallása szerint azért határozta el a könyv megírását, mert 1938 történetének szlovákiai magyar olvasatát még nem írta meg soha senki.

Megtudhattuk, hogy a Trianonnal létrejött szlovákiai magyar közösség ideiglenesnek tartotta az új államhatárokat, mindvégig Magyarországhoz tartozónak érezte magát. A kor embere nehezen tudatosította, hogy a határ egyik napról a másikra átlépett a feje felett. A csehszlovák állam soknemzetiségű országként jött létre, melyben a nemzetiségi kérdés végig akut problémaként volt jelen. A 3 milliónyi német és a 700 ezres magyarság idegenkedett a masaryki Csehszlovákiától, de a szlovák elit egy meghatározó része is különigazgatást követelt Prágától. A szlovákiai magyarok azonban megtalálták azokat a lehetőségeket, melyekkel biztosítani tudták önálló nemzeti létüket. Napjaink gyakorlatától eltérően több magyar nyelvű napilap is megjelent, különálló magyar foci–bajnokságot tartottak, élénk civil élet zajlott.

A csehek által szőnyeg alá söpört nemzeti problémák a nagy gazdasági világválság idején törtek igazán felszínre, hiszen a válság főként az iparosodott, exportra termelő Szudétavidéket érintette. Ezzel párhuzamosan került Németországban hatalomra a nácik, akiknek kurzusa sikeresen kezelte a válságot, vonzó alternatívát kínálva ezzel a csehországi németeknek. Hitler 1937–ben ismerte fel a szudétanémet kártya jelentőségét, amelyet sikeresen ki is használt a Csehszlovákia elfoglalására. Ebben a helyzetben került sor Magyarország területi igényének kielégítésére is. A bécsi döntés során tető alá hozott kompenzáció Simon szerint azért nem lehetett tartós, mert a második világháborúban vesztes németek nyomására született meg.

Az előadás után Simon Attila még válaszolt néhány kérdésünkre A szlovák-magyar viszony történetében mi a szerepe a bécsi döntésnek? Mennyiben határozza meg a mai kapcsolatokat?
Ez egy kardinális probléma a szlovák-magyar viszony történetében, hiszen mi magyarok egész másként nézzük a bécsi döntést, mint a szlovákok. Mi visszacsatolásnak nevezzük, a szlovákok pedig megszállásnak, „okupáciának”. Sajnos ez egy olyan érzelmi kérdéssé vált, ahol nagyon nehéz a két fél közötti közeledés. Nem is elsősorban a történészek között, hanem a közvélemény nagyon diametrálisan ítéli meg ezt a kérdést.

Magyarország határrevíziós politikája sikertelennek bizonyult, dél-Felvidék, Kárpátalja, észak-Erdély, és a Délvidék visszaszerzése nem volt tartós, a második világháború után újra elveszítettük ezeket a régiókat. Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket le kell szűrniük a szlovákiai magyaroknak a határrevíziós politika sikertelenségéből?
Az egyik ilyen tapasztalat talán az is lehet, hogy a történelem útjai kiszámíthatatlanok, soha nem lehet semmit véglegesnek tekinteni és semmiről lemondani. A másik tapasztalat, hogy ami nem konszenzusos alapon születik nem biztos, hogy hosszútávú és örök életű lesz. Lehetne még sok okosságot mondani, de mostmár meleg van, én nem fogok többet mondani :) .