Észre se vettük, és a mínusz egyedik nap szépen átcsordogált a hagyományos nulladik napba. A tegnap esti vízproblémák kisebb fennakadást okoztak, s ennek következtében, aki pisilni akart, vízzel töltött kétliteres üveggel közlekedett a WC-k irányába. Már aki – persze. Ennek következtében a táborban található kutacska körül reggel 10-15 ember sorakozott fogkefével a kezében: habzó szájak, kómás tekintetek és jéghideg víz. Fogmosás, miután hagyományosan arra nyitottuk ki fél nyolc előtt a szemünket, hogy „Ébred a város, és lepihen már…”

Szemétszedés, sátorállítás, bögrefestés, Vadalma-hajtogatás, hálózatszerelés, regisztrálás szervezetten, csoportokra osztva: így nézett ki a délelőtt. A szervezők idén „vókitókival” nyomják, szavak foszlanak a levegőben elfele. A másik kedvenc gyerekjáték a táborban az óriási tűzőgép, aminek segítségével a fákra kerültek azok a bizonyos szemeteszsákok, amelyek használata ingyen van és bérmentes, használni őket nem szégyen, sőt csont nélkül beletalálni egyenesen dicsőség!

Kezd tábor formája lenni a váraljának, a médiasátor fala betapétázva régi Alma Materes duplaívekkel; a büfében kávézó és pálinkázó bloggerek csiripelnek; a sátrak már viszonylag szervezettebben sorakoznak a magas fenyőfák árnyékában. A Médiasátor balkonjáról (Chá, balkon!) a vár is kacsintgat, idill van itt, kérem, tessék jönni! És persze mindenki izgul, várjuk az érkező buszokat, hogy legyen kinek csinálni a Tábort!