Innentől a hátra levő napok száma egy számjegyű lesz csupán! Keményen tépkedjük a naptár lapjait, így közeledve ahhoz a sorsdöntő pillanathoz,  amikor átlépjük a karasznahorkai kemping kapuját. Tizenkettedike a nulladik nap. Felállítjuk a sátrakat. Megismerkedünk azokkal, akiket még eddig nem ismertünk, de nem a klasszikus bemutatkozós módon. A krasznahorkai táborozó nem csupán a te nevedre kíváncsi, a karsznahorkai táborozó érdeklődő, megkérdi édes szülőd nevét, mégpedig így: "Hát te melliké vagy?" Ha nem tudnád, ilyenkor édesapád nevét kell válaszolnod (pl: Lacié, Gyuláé, Ferié stb.).

A tegnapi gyűlés jegyzőkönyvét olvasgatva (ahonnan a poszthoz az ihletet merítettem) azt vettem észre, hogy nem rendeltek a kedves szervezők a nulladik napra esőt. Délután kb 40 fok, estére égszakadás, így képzelném én ezt el. Szerencsére egy meteorológus ismerősöm egyszer beavatott a titokba, hogyan csinálják az időjárást az igazi meteorológusok. Elég kimerítő folyamat. Persze olyannak nem, aki öt évig ezt tanulta, viszont egy magamfajtának ez nem megy olyan könnyen. De van még pontosan tíz napom. Addig koncentrálok, ti meg imádkozzatok, nehogy rosszul süljön el, aztán iglukban lakhatunk, hóangyalkákat, -embereket csinálhatunk! Na, az se lenne semmi! Viszont hiszem, hogy jöhet eső, hó, szél vagy napsütés, a mi kedvünket ugyanúgy nem rontja el semmiféle időjárás, mint ahogy a taftos reklámban a modell csajszi haját sem.

Önreklám: Várjuk a kedves jelentkezőket, akik elvinnék a két Gužák lányt Rimaszombatból Krasznahorkára (heh, bolond lennék, ha nem használnám ki a blogolás adta lehetőséget arra, hogy fuvart szerezzek magunknak).