Strigulahúzogatás. Már csak néhányat kell otthon aludni (a többit meg valamelyik haver lakásán) és jöhet az, amit nem lehet kihagyni... Addig meg egy kis ízelítő abból, ami nem sör, és nem is cseresznye, de szeretjük.

Már a tavalyi évben is meglátogatott minket Éliás Ádám, aki szerencsére nálunk is ragadt pár napra. S mivel a DH tábor (na meg a belevaló társaság!) csak jó hatással lehet az emberre, ezért idén is velünk korongozik és építi a „mohácsi” típusú égetőkemencét.

Jobban mondva mi, vele. Mert valahol, méllyen mindenkiben ott motoszkál az agyagozáshoz fűződő olthatatlan vágy, csak még lehet nem kapott lehetőséget a kitörésre. Hát tessék kedves fiatalok, a tábor számtalan esélyt nyújt most erre is. Éliás Ádám szavaival élve: „Hááát izééé... DH tábor... múlt éven úgy indult, hogy leugrok egy délutánra, de annyira megtetszett hogy három napra ottragadtam. Kegyetlenül jól éreztem magam. Amúgy is egy szociopata állat vagyok, de ilyen bandával nagyon nehéz lett volna nem jól érezni magam.“

„Szóval, akikben régóta lappang egy kerámiazseni, vagy csak vannak ötleteitek amit meg szeretnétek valósítani, esetleg kicsit se érdekel titeket az agyagozás, de véletlenül odatévedtek és szívetek választottja kérésére kipróbáljátok, idén is számíthattok rá, hogy nem mentek haza üres kézzel és valamicske élményt is igyekszünk majd nyújtani nektek egy kupac sár társaságába. Tábor végén kiégetjük az itt készült tárgyakat, ha az esőfelhők és a napsütés is úgy akarja.“

A tűz lángja mellett pedig az érzékenyebb lelkűek is megtalálhatják helyüket, régi emlékekbe merülve, miközben az agyag megtelik lélekkel.

„Gyertek, érezzétek és koszoljátok jól össsze magatokat!“

borsi & hanzs