A Magashegyi Underground koncertje után Bocskor Bíborkát, a banda énekesnőjét kérdeztük.

Hogyan éreztétek magatokat?
Nagyon jól éreztük magunkat, kezdve attól, hogy Budapestről jöttünk errefele. Az előzménye ennek az egésznek, hogy éppen az elmúlt napokban voltunk Marosvásárhelyen, Erdélyben, és hát az is egy gyönyörű környék, az az én szülőhazám. Ahogy pedig Budapestről jöttünk errefele Krasznahorkára, hát így egyszerűen, olyan mondatokat hallottam, hogy "hú, ez meghökkentő, nem is gondoltam, hogy ez ilyen gyönyörű", "ú, beszarok...", olyan szépek voltak a fények a hegyek tetején. Meg ugye, hogy a Magashegy jön a magashegyre, hát ez gyönyörű volt. Tényleg nagyon jól esett nekünk is. Csodálatos egy környék.

Honnan kapta a nevét a zenekar, tudtommal Magyarországon nincs magas hegy.
Hát a Magashegyi Underground két végletes pontra helyezi a hangsúlyt, és a lényeg azon van, ami kitölti ezt a két végletet. És nekem azért is szimpatikus ez a név, mert rengeteg játék és szabadság rejlik abban, amivel ki lehet tölteni ezt a két dolgot. És ezt szeretnénk a zenénkkel és a mondanivalónkkal kitölteni.

A közönség hogy tetszett?
Hát nagyon-nagyon tetszett, végig is tomboltuk a koncertet. Az a jó egyébként ezekben a koncertekben, hogy nem az van, hogy most ül a közönség, és meghallgatja, aztán udvariasan tapsol, hanem valahogy mégiscsak azt érezzük, hogy egyfajta részvétel van, a közönség is részt vesz a zenében. Részt vesz a jelen pillanati történésekben, ami végül is egy metakommunikáció, mert zene és...

Játszottatok-e már a felvidéken?
Magashegyivel azt hiszem, hogy még nem játszottunk Szlovákiában.

Hogy alakult meg a zenekar?
Úgy indult a dolog, hogy volt egy tehetségkutató TV műsor, amiben én tiszta véletlenül részt vettem. Amikor véget ért az a műsor, megkeresett ez a zenekar, és azt éreztem, hogy rengeteg szabadság és rengeteg alkotási lehetőség van ebben az egészben, úgyhogy azonnal azt mondtam, hogy igen, találkozunk. Vicces volt, amikor megkérdezték a fiúk, hogy most hol vagyok, és hogy mit csinálok. Én azt írtam vissza, hogy Bocskor Bíborka vagyok, tengerszint felett 850 méterrel, beszélgessünk! Ekkor aztán írt a Máriusz, a billentyűs és dalszerző, hogy akkor valószínűleg Erdélyben Csíkszékvízen lehetek, mert ez van tengerszint felett 850 méterrel. Aztán pedig írta, hogy lejönnek hozzám beszélgetni. Egyből azt gondoltam, hogy "huhuhú, ez most egy nagyon komoly dolog" - persze csak vicceltem Máriusszal, ott ültem Budapesten egy panelben a laptopommal. Aztán így találkoztunk és elkezdtük csinálni ezt az egészet, elkezdtünk közösen alkotni.

Jelenleg min dolgoztok, és mi a tervetek erre az évre?
A most eltelt évünk, azt kell mondanom, egy nagyon telített év volt, mert azon felül, hogy megcsináltuk ezt a koncertanyagot, készülünk a nagylemezre, ami azért egy nehéz dolog. A zenekarban mindenki nagyon maximalista. Nem szeretnénk egy olyan dolgot csinálni, ami nem mi vagyunk, semmilyen elvárásnak nem szeretnénk megfelelni, csak a saját elvárásainknak. Ezért hát elkezdtünk beruházni bizonyos mikrofonokba, hangszerekbe, ilyen a kalimba, a tamdram, a fildram, stb, stb, figyelünk a hangzásra, tapsokat, dobogásokat próbálunk fölvenni a próbateremben. Ezekre nagyon odafigyelünk, és finomítjuk a hangokat. Szerintem egy nagyon jó lemez fog kijönni. Ami plusz információ az az, hogy a lemezhez lesz egy DVD melléklet, amit nemrég vettünk föl a Metropol Stúdióban Budapesten, a Dürer Kertben. Ebben az a lényeg, hogy ilyen tükrös-fényes megoldást találtunk ki. Úgy kell elképzelni, mint egy szobakoncertet, ami kb. kétszer akkora helyen van, mint ez a kis szoba (a zenekaros fabúdé, szerk. megj.). Ezt aztán mi rendeztünk be. Három nap alatt kitaláltuk, hogy mi hogyan legyen. Úgy kell elképzelni, hogy volt azt hiszem, hat reflektorfény, amik mögé tükrök voltak rakva, a tükrök pedig még inkább visszaverték a fényt, ez meg volt telve fehér füsttel… tehát ilyen csíkos az egész, ilyen varázslatos helyszín lett az egészből, és ott történt meg a koncert. Aztán elmentünk Visegrádra, ahol fölvettünk néhány mesét, néhány dalt. Egy ilyen izgalmas és személyes dolgot szeretnénk létrehozni.

Ez mikor jelenik meg körülbelül?
Ősszel. Gondolom, hogy októberig mindenképpen készen leszünk vele. Megvannak a dalok, hangszereljük őket, és dolgozunk ezerrel.

Eljöttök jövőre is?
Simán! Én személyesen eljönnék több napra is. Ez nagyon szép hely, és nagyon jó ötlet ez a tábor.

Sok sikert kívánunk, és nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttetek.
Mi köszönjük, hogy itt lehettünk.

Az interjúban közreműködött: Halász Dávid, Peniaško Vica, Recska Mária, Csambal Tamás, Ryšavý Pál, Stubendek Attila, Czímer Gábor