Legutóbb azt írtam, hogy senki sem fogja végigolvasni a listát, aztán mégis, de ettől függetlenül ismét úgy érzem, teljesen szabad a pálya, mindent leírhatok… :)

Íme, a folytatás:

• Aranyosak a mai gyerekek, 8 évesen olyan talpraesetten mindenhez értően tudnak hozzászólni… Teljesen elvarázsoltak!
• Kár, hogy nem voltak a haverok Jabloncán, mehettünk volna látogatóba.
• A legfinomabb az a forrásvízből készített digitális elektronikus kávé. Világító, csipogó, melegítő, ébresztő és teljesen önálló életet élő kotyogót szeretnék azóta én is…
• Nincs baj azzal, ha térdre esel, nem először és nem utolsó alkalommal történt… Csak meniskusra ne kelljen operálni, meg a baker cisztád se pattanjon el!
• Az autókemping legnagyobb innovációja tavalyhoz képest a játszótér. Nagyon zuhognia kellett ahhoz, hogy az egyetemisták leszálljanak a két kedves piros hintáról.

• Mellesleg, külön gondolat, irigyeltem is azokat, akinek befért a fenekük abba a szűk hintapalintába…
• Rita mama kiosztott, hogy gazdálkodjak okosan, osszam be a három jurót, mert nem kapok többet.

Tovább is van, mondjam még?

• Olyan voltam, mint a bűvész, napi négy öngyújtót hagytam el, de mindig volt másik.
• Mikor Puncival és Karcsival szemetet szedtünk éjjelek éjjelén, arra gondoltam, hol van ilyenkor Orosz? Elmondhattam volna, hogy három egymást követő AED elnökkel brigádoztam az éjjel…
• Peszekiiiii!!! Nincs nálad véletlenül egy svédasztal??? (svájci bicska akart lenni)

• Kicsit morbid volt, mikor mostam a báránykát a csap alatt, meg úsztattam a műanyag zsákban. Talán nem kellett volna mosolyognom, miközben fényképeztek… Ezúton is köszönjük a vad és bárányhusit a kedves támogatónak! Ja, és ha valakinek megvannak azok a bárányos képek, kérem szépen jelentkezzen…
• Ha valaki egy kis gógyival lett volna megáldva, akkor nem gyújtja fel a Quetqua Air sátrat, hanem hazaviszi, és lecseréli a romos vályogházára.
• A macskaszemű vadember harcos tekintetét nem felejtem el.
• Voltak pillanatok, amikor lett volna kedvem naplót írni. Tábornaplót. Aztán belegondoltam, hogy erről van ki gondoskodjék: íródeákok, médiások, almások, bloggerek, fejszbukolók, hírportálok alkalmazottai, rádiósok, fényképészek, és mindenki aki affinitást érez magában eme nemes feladatra.

• Van az úgy, hogy a felnőttek is bepisilnek, na engem már semmi sem lep meg.
• Vicces volt a barantás előadás, kb. annyi sérülést soroltak fel benne, mint ammenyit a táborlakók összesen szereztek az egész héten. Bár a kisrácok előtt le a kalappal, csak úgy csattogtatták az ostoraikat!
• Majdnem eltelt úgy a hét, hogy nem kóstoltam meg a Józsi specialitását a kóbászkát. Hála Eriknek aki megszánt, és megosztotta velem ezt a mennyei eledelt.
• Van elég bogrács? Nincs! Semmiből sincs elegendő mennyiség, mert mi emberek mindig többet akarunk, mint ami megadatott. Nem baj, két csapat is elfér egy bográcsban, szal probléma meg lett oldva.
• 75 embert sem láttam még kaotikusan kipotyogni két autóbuszból, nem tudtam, hogy örüljek e vagy sírjak, hogy nem voltam a buszon…

• Tartozok még egy vallomással, nem jöttem RTO-val, mégis rajta van a pólómon, remélem megbocsájtotok!
• Danikááám veled mindig jó pogózni, nosztalgikus élmény volt!
• Na, van ez a Krasznahorkai vár, meg a tábor, meg a szervezősdi… egyszer remélem, úgy fogok feljutni a várba, mint egy turista…
• Igggen! Kézműveskedtem az idén egy picurit. Mondjuk megkérdőjelezhető a projekt sikeressége, mert két fülbevaló volt a cél és lett belőle egy rendszerezett kaoszt megjelenítő kitűző.

• Majdnem képes lettem volna veszekedni, hogy tavaly nem öntöttük össze a rumot és a borovicskát egy üvegbe. Még jó, hogy elég hamar visszatért a józan ítélőképességem, és beláttam, hogy hülyeséget beszélek. RUMBO RULEZ!
• Kedvenc fejszbúkos üzenetem, legalábbis azok közül, amiket elolvastam: VAN LESZ VOLTon is? :D

• 1Nem tudok kenyeret vágni.
• Ha az egyik cipő beázik, a másikat leöntik valamivel, a harmadikon két kiló sár van, akkor marad a zuhanypapucs.
• Itt az utolsó lehetőség kedves táborlakók, hogy reggelizzetek, mert tíz perc múlva kezdődik az első előadás! A srácok arckifejezése, akik már fél órája tartották a katonai sátor tartópilléreit, minden pénzt megért!
• Idén is volt Kikeletes medence, ezek a keletiek tudják, hogyan kell élni!
• Az szép és jó, hogy húsz erősen absztináló táborlakó kitalálja, hogy hajnali ötkor busszal akarnak menni a várhoz. Még az is ok, hogy a Béla, aki szintén keményen alkoholellenes harcos, odaadja nekik a kulcsot a busztól. De az már mindennek a tetőfoka, hogy Baco akarja vezetni a buszt, amikor másnap még arra is nehezen emlékszik, hogy milyen színekben pompázott a napocska, amikor a várból nézték a napfelkeltét…
• Talán többet fetrengtünk volna a fűben, ha nem esett volna annyit. Hogy én mire nem jövök rá?

• Kimondottan szeretem a táborkonyhát, nem is azért mert olyan steril, változatos, időben felszolgált, hanem azért mert a főzőbrigád vért izzadva, fél napokig főzve, embertelen körülmények között, finom és szeretettel készített ételt varázsolt az asztalunkra! Ezúton is köszönjük konyhatündérkéinknek!
• U.I.: Ha esetleg olyan elvetemültség fordulna meg a fejetekben, hogy bepereltek rabszolgahajcsárkodás vádjával, akkor még egyszer tisztázzuk, hogy egy nonprofit szervezet önkéntesei vagyunk. ;)
• Fiúk kérnek tőlem színes körömlakkot!!! Megbolondult ez a világ!
• Máté, szerintem két nappal hamarabb kellett volna leülnünk beszélgetni, hogy győzzünk mindent kivesézni…
• Kaptam kölcsön csajkát, evőeszközt és poharkát. A felszerelés felét elvesztettem, ígérem pótolom Zoli, amit nem juttattam vissza. Bocsi!
• Zselex, mire kellett neked madártoll?

• Jó volt nézelődni a tömegben. Sok táborlakó viselte a névjegyét, hordták a táborpólót, teletüzgélték magukat a zöld kitűzőinkkel.
• Azt hiszem Szászi Zoli és kedves családja nem jelent meg végülis a táborban. Amennyiben mégis, röstellem, hogy nem találkoztunk.
• A megafon egy fantörpikus találmány!

• A Jutott Neki gyerkőcei úgy csücsültek a színpad előtti fadarabon, mint a verebek a dróton. Plusz egynek természetesen mindig kell lennie, így nem hagyhatta ki Korcsmáros Zoli barátunk sem ezt a kiváló lehetőséget, és leült közéjük, hátha a zenekarnak nem tűnik fel, hogy nem az ő borjuk és hazaviszik. Újra gyerekszobára vágytál ugye? ;)
• Eszti néni kedves felajánlása nélkül nem majszolgathatott volna minden írodeák fínom csicsói almát! Köszönjük!
• Sikerült e megalkotni az árvalányhaj medúzára játszik című képet?
• Mikor esik legjobban a hideg lecsó? A helyes válasz: hajnali négykor, de csak akkor ha legalább húsz tábortársaddal fogyaszthatod ezt a frenetikus éjreggelit!
• Tudod, az a gyerek, aki mindenkinek agyára ment tavaly a disznóölésen, és elvesztette az egyik cipőjét… Megint nem tudom a nevét. No mindegy, az. Három napon keresztül próbált meggyőzni, hogy én táncoltam reggel a legnagyobb zuhéban a sárban. Nem én voltam!!! Bár, most már szívesen lennék én.
• Hát ezek a tyúkok el vannak szállva. Mi az, hogy a legújabb Fabiával hajlandóak már csak utazni?! Na adok én nekik! Mondta Ede, és…
• (Érted ezt? Eddig mercivel hordták őket, és már az sem jó!)
• A Staffház az egy fogalom. A Stábház meg ugyanaz. A Skladkulcs el van átkozva. De a Recepciós sátoregy stabil pont, bár nem mindenki tudja mi az…

• Estimese: Bettes és a három szék.
• Technikai zsenik is aktívan részt vettek a táborunkban. Mindenféle kábelek, hangosítások, mikrofonok, meg videjók… Nem is tudom mire való melyik, de örülök, hogy a technikus kolegák erős idegzetűnek bizonyultak, és végiggyűrődték az egész tábort! Nélkülük nehezen lett volna ennyire élvezhető a sok program.
• Fűrikém, ha Géza ott lett volna, akkor lett volna kinek segíteni a kerékcserében… Azzal meg, hogy én nem segítettem, azt hiszem csak jól jártál. ;) I will always love youuuuuuu!
• Századiknak legyen egy fontos pont. Mindenki boldogan túlélte a Gombaszögi DH Tábort! Köszönjük odafenn a főszervezőknek, hogy meghallgattak! ;)