2n+1 gondolat boldogít engemet (folytatás)

Szerző: Stubendek Attila

Legutóbb azt írtam, hogy senki sem fogja végigolvasni a listát, aztán mégis, de ettől függetlenül ismét úgy érzem, teljesen szabad a pálya, mindent leírhatok… :)

Íme, a folytatás:

  • Aranyosak a mai gyerekek, 8 évesen olyan talpraesetten mindenhez értően tudnak hozzászólni… Teljesen elvarázsoltak!
  • Kár, hogy nem voltak a haverok Jabloncán, mehettünk volna látogatóba.
  • A legfinomabb az a forrásvízből készített digitális elektronikus kávé. Világító, csipogó, melegítő, ébresztő és teljesen önálló életet élő kotyogót szeretnék azóta én is…
  • Nincs baj azzal, ha térdre esel, nem először és nem utolsó alkalommal történt… Csak meniskusra ne kelljen operálni, meg a baker cisztád se pattanjon el!
  • Az autókemping legnagyobb innovációja tavalyhoz képest a játszótér. Nagyon zuhognia kellett ahhoz, hogy az egyetemisták leszálljanak a két kedves piros hintáról.

  • Mellesleg, külön gondolat, irigyeltem is azokat, akinek befért a fenekük abba a szűk hintapalintába…
  • Rita mama kiosztott, hogy gazdálkodjak okosan, osszam be a három jurót, mert nem kapok többet.

Tovább is van, mondjam még?

  • Olyan voltam, mint a bűvész, napi négy öngyújtót hagytam el, de mindig volt másik.
  • Mikor Puncival és Karcsival szemetet szedtünk éjjelek éjjelén, arra gondoltam, hol van ilyenkor Orosz? Elmondhattam volna, hogy három egymást követő AED elnökkel brigádoztam az éjjel…
  • Peszekiiiii!!! Nincs nálad véletlenül egy svédasztal??? (svájci bicska akart lenni)

  • Kicsit morbid volt, mikor mostam a báránykát a csap alatt, meg úsztattam a műanyag zsákban. Talán nem kellett volna mosolyognom, miközben fényképeztek… Ezúton is köszönjük a vad és bárányhusit a kedves támogatónak! Ja, és ha valakinek megvannak azok a bárányos képek, kérem szépen jelentkezzen…
  • Ha valaki egy kis gógyival lett volna megáldva, akkor nem gyújtja fel a Quetqua Air sátrat, hanem hazaviszi, és lecseréli a romos vályogházára.
  • A macskaszemű vadember harcos tekintetét nem felejtem el.
  • Voltak pillanatok, amikor lett volna kedvem naplót írni. Tábornaplót. Aztán belegondoltam, hogy erről van ki gondoskodjék: íródeákok, médiások, almások, bloggerek, fejszbukolók, hírportálok alkalmazottai, rádiósok, fényképészek, és mindenki aki affinitást érez magában eme nemes feladatra.

  • Van az úgy, hogy a felnőttek is bepisilnek, na engem már semmi sem lep meg.
  • Vicces volt a barantás előadás, kb. annyi sérülést soroltak fel benne, mint ammenyit a táborlakók összesen szereztek az egész héten. Bár a kisrácok előtt le a kalappal, csak úgy csattogtatták az ostoraikat!
  • Majdnem eltelt úgy a hét, hogy nem kóstoltam meg a Józsi specialitását a kóbászkát. Hála Eriknek aki megszánt, és megosztotta velem ezt a mennyei eledelt.
  • Van elég bogrács? Nincs! Semmiből sincs elegendő mennyiség, mert mi emberek mindig többet akarunk, mint ami megadatott. Nem baj, két csapat is elfér egy bográcsban, szal probléma meg lett oldva.
  • 75 embert sem láttam még kaotikusan kipotyogni két autóbuszból, nem tudtam, hogy örüljek e vagy sírjak, hogy nem voltam a buszon…

  • Tartozok még egy vallomással, nem jöttem RTO-val, mégis rajta van a pólómon, remélem megbocsájtotok!
  • Danikááám veled mindig jó pogózni, nosztalgikus élmény volt!
  • Na, van ez a Krasznahorkai vár, meg a tábor, meg a szervezősdi… egyszer remélem, úgy fogok feljutni a várba, mint egy turista…
  • Igggen! Kézműveskedtem az idén egy picurit. Mondjuk megkérdőjelezhető a projekt sikeressége, mert két fülbevaló volt a cél és lett belőle egy rendszerezett kaoszt megjelenítő kitűző.

  • Majdnem képes lettem volna veszekedni, hogy tavaly nem öntöttük össze a rumot és a borovicskát egy üvegbe. Még jó, hogy elég hamar visszatért a józan ítélőképességem, és beláttam, hogy hülyeséget beszélek. RUMBO RULEZ!
  • Kedvenc fejszbúkos üzenetem, legalábbis azok közül, amiket elolvastam: VAN LESZ VOLTon is? :D

  • 1Nem tudok kenyeret vágni.
  • Ha az egyik cipő beázik, a másikat leöntik valamivel, a harmadikon két kiló sár van, akkor marad a zuhanypapucs.
  • Itt az utolsó lehetőség kedves táborlakók, hogy reggelizzetek, mert tíz perc múlva kezdődik az első előadás! A srácok arckifejezése, akik már fél órája tartották a katonai sátor tartópilléreit, minden pénzt megért!
  • Idén is volt Kikeletes medence, ezek a keletiek tudják, hogyan kell élni!
  • Az szép és jó, hogy húsz erősen absztináló táborlakó kitalálja, hogy hajnali ötkor busszal akarnak menni a várhoz. Még az is ok, hogy a Béla, aki szintén keményen alkoholellenes harcos, odaadja nekik a kulcsot a busztól. De az már mindennek a tetőfoka, hogy Baco akarja vezetni a buszt, amikor másnap még arra is nehezen emlékszik, hogy milyen színekben pompázott a napocska, amikor a várból nézték a napfelkeltét…
  • Talán többet fetrengtünk volna a fűben, ha nem esett volna annyit. Hogy én mire nem jövök rá?

  • Kimondottan szeretem a táborkonyhát, nem is azért mert olyan steril, változatos, időben felszolgált, hanem azért mert a főzőbrigád vért izzadva, fél napokig főzve, embertelen körülmények között, finom és szeretettel készített ételt varázsolt az asztalunkra! Ezúton is köszönjük konyhatündérkéinknek!
  • U.I.: Ha esetleg olyan elvetemültség fordulna meg a fejetekben, hogy bepereltek rabszolgahajcsárkodás vádjával, akkor még egyszer tisztázzuk, hogy egy nonprofit szervezet önkéntesei vagyunk. ;)
  • Fiúk kérnek tőlem színes körömlakkot!!! Megbolondult ez a világ!
  • Máté, szerintem két nappal hamarabb kellett volna leülnünk beszélgetni, hogy győzzünk mindent kivesézni…
  • Kaptam kölcsön csajkát, evőeszközt és poharkát. A felszerelés felét elvesztettem, ígérem pótolom Zoli, amit nem juttattam vissza. Bocsi!
  • Zselex, mire kellett neked madártoll?

  • Jó volt nézelődni a tömegben. Sok táborlakó viselte a névjegyét, hordták a táborpólót, teletüzgélték magukat a zöld kitűzőinkkel.
  • Azt hiszem Szászi Zoli és kedves családja nem jelent meg végülis a táborban. Amennyiben mégis, röstellem, hogy nem találkoztunk.
  • A megafon egy fantörpikus találmány!

  • A Jutott Neki gyerkőcei úgy csücsültek a színpad előtti fadarabon, mint a verebek a dróton. Plusz egynek természetesen mindig kell lennie, így nem hagyhatta ki Korcsmáros Zoli barátunk sem ezt a kiváló lehetőséget, és leült közéjük, hátha a zenekarnak nem tűnik fel, hogy nem az ő borjuk és hazaviszik. Újra gyerekszobára vágytál ugye? ;)
  • Eszti néni kedves felajánlása nélkül nem majszolgathatott volna minden írodeák fínom csicsói almát! Köszönjük!
  • Sikerült e megalkotni az árvalányhaj medúzára játszik című képet?
  • Mikor esik legjobban a hideg lecsó? A helyes válasz: hajnali négykor, de csak akkor ha legalább húsz tábortársaddal fogyaszthatod ezt a frenetikus éjreggelit!
  • Tudod, az a gyerek, aki mindenkinek agyára ment tavaly a disznóölésen, és elvesztette az egyik cipőjét… Megint nem tudom a nevét. No mindegy, az. Három napon keresztül próbált meggyőzni, hogy én táncoltam reggel a legnagyobb zuhéban a sárban. Nem én voltam!!! Bár, most már szívesen lennék én.
  • Hát ezek a tyúkok el vannak szállva. Mi az, hogy a legújabb Fabiával hajlandóak már csak utazni?! Na adok én nekik! Mondta Ede, és…
  • (Érted ezt? Eddig mercivel hordták őket, és már az sem jó!)
  • A Staffház az egy fogalom. A Stábház meg ugyanaz. A Skladkulcs el van átkozva. De a Recepciós sátoregy stabil pont, bár nem mindenki tudja mi az…

  • Estimese: Bettes és a három szék.
  • Technikai zsenik is aktívan részt vettek a táborunkban. Mindenféle kábelek, hangosítások, mikrofonok, meg videjók… Nem is tudom mire való melyik, de örülök, hogy a technikus kolegák erős idegzetűnek bizonyultak, és végiggyűrődték az egész tábort! Nélkülük nehezen lett volna ennyire élvezhető a sok program.
  • Fűrikém, ha Géza ott lett volna, akkor lett volna kinek segíteni a kerékcserében… Azzal meg, hogy én nem segítettem, azt hiszem csak jól jártál. ;) I will always love youuuuuuu!
  • Századiknak legyen egy fontos pont. Mindenki boldogan túlélte a Gombaszögi DH Tábort! Köszönjük odafenn a főszervezőknek, hogy meghallgattak! ;)

Hozzászólások

comments powered by Disqus