Hogy éreztétek magatokat a táborban?
Rettenetesen jól éreztük magunkat, mindenre volt időnk, a programok nem ütötték egymást, mindenhova oda lehetett menni, de ha éppen nem volt kedvünk, akkor beszélgethettünk, vagy csak egyszerűen alhattunk. Remek volt.

Milyen volt a koncert?
Rengetegen voltak, ahhoz képest is, hogy esett, és ezt mindenkinek nagyon köszönjük, mindenki jól vette a lapot. Őrültünk annak is, hogy meghívtak minket ide , és ezen a szép környéken játszhattunk, úgyhogy szeretnénk jönni jövőre is, ti is gyertek jövőre!

Dolgoztok valamin mostanában?
Egyelőre albumot nem készítünk, de egyre születnek az új számok. A következőt, az „Egymás ölében” címmel pár nap múlva be is mutatjuk.

Honnan merítitek az ihletet?
Az úgy van, hogy Borisz ír nekünk szövegeket, vagy még a Pál illetve én is adok be szövegeket a közösbe, és aztán általában Pál az, akit ezek megihletnek, átgondolja, és megírja a zenéket. Aztán elhozza a próbaterembe, megmutatja, hogy hát kábé milyen, és aztán pedig mindenki hozzáadja a magáét.

Érdekes egyedi stílusotok van. Hogy sikerült ezt összehozni, ki mit adott hozzá?
Nem volt ezt olyan egyszerű, a gitárosunk nagy blúz-man, a basszusgitáros pedig ilyen jazz-man, én nagyon szeretem a népzenét, a Pál meg úgy unblock mindent, és akkor így ebből mindenki a magáét belerakta a dolgokba, aztán egyre-egyre formálódott, és ebből születtek a számok. Volt olyan szám, amit két óra alatt meg tudtunk csinálni, de volt olyan, amit fél év alatt se. A stílusuk, pedig amint azt egy fellépésünk alkalmával egy kislány megmondta „Pszichederikus poppkatyvasz”

Mik a hosszabb távú terveitek?
Hát mi nem sietünk sehová, az eddig elkészült dalokat szeretnénk összerakni úgy, hogy azok jó számok legyenek, és ugyanígy a továbbiakban születő számaink, ütősek és kifejezőek legyenek, Azt szeretnénk, hogy szerethetőek legyenek, olyanok, amelyeket mások is magukénak tudnak érezni. Azért csináljuk a zenénket, hogy más is meg tudja magát találni benne.