A sátras alvás hiányzik, a hajnali fél kilenckor felbömbölő VAN: Fent és lent c. száma. most max szépen kimászok a kényelmes ágyamból és aztán kapcsolom a zenét. a zsiros kenyér sem hever előttem készen és persze a hagyma sincs halmokban. s ami már ténylegesen a pofátlanság törvényi tényállását valóstja meg, hogy Vadalma sem terem reggelre! mit tehet ilyenkor az ember? várjunk csak szépen egy évet, esetleg teremtsük meg a kis összkompofortos krasznahorkaváralja-imitációnkat?

Ez volt életem első DH-s tábora, ami előtt azt mondták ha ez az első, tuti nem is az utolsó... s most kezdem kapizsgálni, hogy tényleg! ez jó volt! igy, ahogy volt, hogy alig ismertem valakit, hogy kilógtam tán kicsit a sorból, de nem az a frusztráltság érzetet keltő kilógás volt ám ez! nem fogom körülirni, mert nem tudom.  eleinte persze félve indul neki az ember az ismeretlennek, de ha az legalább ilyen jól sül el, az már jó. néhány új kapcsolattal gazdagodván térhettem haza, bár sokszor gond van a név- és arcmemóriámmal, azért általában valamelyik meg szokott ragadni, de az is megtörtént szégyen szemre a tábor ideje alatt, hogy az egyén nevét már fél percen belül el is felejtettem, majd egy óra múlva újra meg szerettem volna egy ankéthoz interjúvolni... ekkora égést! de ekkor végre megjegyeztem, mert mondom bakker! ilyen nincs!...de volt. ez van...de maradtak meg arcok, nevek és egy feledhetetlen tábori hangulat sziluettje is ittmaradt. szóval nem jöttem el üres kézzel... nyugi! szárazon sem :) jövőre remélhetőleg ugyan ekkora lelkesedéssel krasznahorkaváralján! Köszöntem!