Délután sorra érkeztek a politikusok. Mint afféle celebek, ők kóstolták végig a verseny-gulyásokat, amik - valljuk be - tényleg jól sikerültek. Kezet fogtak, mosolyogtak, gesztusokat tettek, anekdotáztak a kocsmában. Jó volt hallgatni és látni.

Nem a mennyei összefogás reménye miatt. Az objektivitás naiv mezején ólálkodva azt sem tudom kijelenteni, hogy az újra-összeborulás jó, vagy az egészséges verseny, netán az "egypártrendszer" újboli visszaállítása ilyen vagy olyan módon, vagy ezek tetszőleges kombinációja.

Ugyanakkor az ezután következő vita - ami nagyon ritka, mondhatni, a Gombaszögi Nyári Tábor történelmet írt - semmi olyanról nem győzött meg, amiben esetleg meggyőzhető lettem volna. (Igen, van ilyen.) A tábor vendégei az MKP részéről Bárdos Gyula Országos Tanács elnök, Köteles László Kassa-megyei elnök, a Híd-Most részéről pedig Pfundtner Edit és Jakab Elemér volt, míg a beszélgetést Melecske Ákos és Orosz Örs moderálta. Az ék alakú kerekasztal melletti beszélgetés első pár perce nyugodt, békés volt, majd apró virtuális böködésekre figyelhetett fel a szemfüles hallgató. Ezek után rögtön a személyi kérdésekre terelődött a szó, és a szakadás mikéntjét próbálták kivesézni a pártok képviselői. Habár a moderátori igyekezet gyorsan próbált tovább lépni a személyeskedés végeláthatatlan csiki-csuki játékán, csak-csak visszatért a beszélgetés a másik párt embereinek okolására.

Kérdésként vetődött fel a magyar parlamenti képviselet, a kettős állampolgárság, a felvidéki magyar fiatalokhoz és a felsőoktatáshoz való hozzáállás. A válaszok, sajnos, nagyrészt általánosságok és a begyakorolt közhelyek voltak, de öröm volt látni egy-egy konkrét megnyilatkozást, amit az eddigi találkozások alkalmával csak elvétve hallhattunk. Ugyanakkor a sablontól való eltérés nem mindig hozta meg a pozitív eredményt, hanem ellentétes hatást váltott ki, amikor például azt tudhattuk meg, hogy az egyik párt alelnöknője végképp nincs tisztában az autonómia fogalmával, vagy a magyar névhasználat politikusaink családjában sem olyan természetes dolog, ahogy azt hirdetjük...

A majdnem két és fél órás vita nem zárult olyan konklúzióval, aminek hatására elégedetten távoztam volna a sátorból. Az viszont eredmény, hogy a Gombaszögi Nyári Táborban egy asztalhoz ültek, szó szerint egy tányérból ettek, és megjegyezték: a jövőben újból találkoznak és beszélgetnek a felvidéki magyar politikai kévpiseletről és a jövőnkről. Reméljük, hogy így lesz, és a mostani vitánál többet tudnak felmutatni a pártok képviselői...