Most egy olyan programra hívlak, kedves olvasó, amiről a többi órarendbe foglalt eseménnyel ellentétben, nem tudni, hogy mikor lesz. Nem, nem nézlek csökkent értelműnek, kedves olvasó, és kérlek, te se nézz. Az egyik este majd, amikor az előadások már befejeződtek, fényt fogsz látni, és hangokat hallasz a projektor körül. Mi leszünk azok, és filmeket fogunk vetíteni. Nem privát akció, bárki nyugodtan csatlakozhat. Itt most leírom, hogy mi is ez az egész, és ha úgy érzed, van benne valami, ne mulaszd el ezt a programot.

Arról van szó, hogy mi mindannyian bármennyi gondunk és bajunk is van, tulajdonképpen szerencsések vagyunk. Nem vesszük észre persze, mert a figyelmünket egyfolytában arra összpontosítjuk, ami még mindig tökéletlen, zavaró ebben a mi kis világunkban, közvetlen környezetünkben. Így aztán azt sem vesszük észre, ami a világ többi részében zajlik. Pedig ma is dúlnak háborúk, ma is éheznek valahol, ma is vannak diktátorok, és mindaz a szörnyűség, amit mi a történelemből tanulunk, valahol még mindig a jelen része. Csacsiság persze azt hinni, hogy megmenthetjük a Földet, vagy kenyeret adhatunk Afrikának. De ne felejtsük el, hogy tartozunk azoknak, akik a mi jólétünkért éheznek és járnak mezítláb a Föld másik féltekéjén. Tartozunk... ha mással nem, hát tisztelettel.... odafigyeléssel... a gondolatok lassan terjednek, de aztán egész tömegeket változtathatnak meg, és végül tettekké válhatnak. Erről szól a Jeden svět filmfesztivál, az emberi jogok helyzetét bemutató dokumentumfilmek fesztiválja.

Egy kedves barátom elhozta az idei DH táborba azt a 3 filmet, amely a Brünnben bemutatott 47 dokumentumfilm közül a legtöbb nézői szavazatot kapta. Ezeket fogjuk levetíteni. Akit érdekel tehát, próbáljon figyelni, és észre fogja venni, amikor a vetítés elkezdődik.

Pár szót a filmekről (a címeket nem fordítom):

Anna v přední linii (Anna, Seven Years on the Frontline Masha Novikova / Netherlands / 2008 / 78 min.)

Anna Politkovskát, az orosz Novaja gazeta hetilap munkatársát, 2007. okt.7-én meggyilkolták. Az ismeretlen elkövető négy lövéssel végzett azzal az asszonnyal, aki nem félt nyíltan kritizálni az orosz kormány lépéseit a csecsen háborúban, és aki sokak számára a hitet jelentette abban, hogy az elkövetett bűntettek nem lesznek elfelejtve.... Masha Novikova rendezőnő 2000től rendszeresen kamerázta Politkovskát, kollégáit és barátait. A dokumentumfilm az ő életét mutatja be a nézőknek, akik így tanúi lesznek a mai Oroszországban folyó eltitkolt kegyetlenségeknek és az igazságért folytatott nehéz harcnak.

Já, moje romská rodina a Woody Allen (Io, la mia famiglia rom e Woody Allen - Laura Halilovic / Italy / 2009 / 50 min.)

A 19 éves roma lány,  Laura Halilovic, saját kis kézi kamerájával rögzítette ezt a filmet, melyben családja mútját és jelenét meséli el. A család a 60-as években költözött Olaszországba Bosznia és Hercegovinából, és legtöbb tagja, Laurával ellentétben, még mindig vándorló életmódot folytat. Laura végül maga is megjelenik a filmben, mikor családja, akarata ellenére, férjhez kényszeríti. Ő azonban filmeket szeretne forgatni.

Zemřít ukamenováním (Zanan dar Kafan - Farid Haerinejad, Mohammad Reza Kazemi / Iran, Netherlands / 2009 / 73 min.) A megkövezés Iránban azoknak a nőknek - ritkábban férfiaknak - a büntetése, akik házasságtörést követtek el, prostitúcióval, vagy önvédelemből elkövetett gyilkossággal vádolhatók. Bizonyítékokat találni a védelmükre nagyon nehéz, mivel az ország, az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezetek kritikáitól tartva, igyekszik mindent eltitkolni. Asijeh Amini, Sadi Sadr és  a nők jogaiért küzdő aktivisták mégis azon fáradoznak, hogy megmentsék az elítélteket ettől a kegyetlen kivégzéstől. Lejla Mafi, Parissa és Nazanin azok közül vannak, akiknek sikerült megmenekülniük. Mindannyian "bűnösek" az iráni büntetőjog szerint. Egyiket a saját bátyja erőszakolta meg, másikat a férje pénzért árulta, a harmadik magát és húgát próbálta védeni, nehogy megerőszakolják.....

Talán nem lesznek szép álmaink ezek után a filmek után. Ám lehet, annál több mondandónk lesz. Bármilyen furcsa, de... ahol ezek a szörnyűségek történnek, az ugyanaz a világ, ugyanaz a kicsi sárgolyó, amin a mi örömmel szervezett táborunk is zajlik......