...tavaly jártam egy öko-fesztiválon. Semmivel sem volt más, mint a többi, éppen csak azzal, hogy több volt a szemetes, meg többféle volt, meg hogy fura emberek jártak feszt naaagy kék szemeteszsákkal... Első látszatra.

Belegondolva aztán nem csak én, akibe gyerekkora óta nevelik a környezetvédelmet és még félittasan is keresem az utcán a szemetest, ahova a csikket eldobhatom, de a többi fiatal is észlelte a másságot. Lehet, azzal, hogy úton-útfélen nagy öko-feliratokba botlottunk, vagy azzal, hogy naponta többször ez ment a fesztiválrádióban, vagy valami teljesen mással sikerült elérni azt, hogy tudatosult mindenkiben egy közös tudat. Nem szennyezem a környezetet. Meraznemjóóó....mondta volna ott akkor a félrészeg sárgamelíros pank is arra a kérdésre reagálva, hogy miért nem dobja el a kóláspalackot a földre. Az emlék megmaradt, azóta többször röhögünk az ott szerzett, pont az öko-ság miatt specifikus emlékeken és sztorikon. (mintamikorén, hajnalinégykor, botladozva rohangáltam a szemeteket eldobálni...mesélték a többiek, nekem fogalmam sincs, nekik vicces volt, én szétvertem a térdem).

Meg egyébként is. Nem csak azért, mert trendi most az öko. Inkább azért, mert mi vagyunk a jövendőbeli magyar értelmiség (ó, jajj...), tanuljuk meg szeretni azt, ami a miénk! (Schaffer Erzsébet után szabadon...) Amikor kinézel az ablakon, amit látsz, az mind-mind a tiéd. Védd. Hiszen a laptopodat is véded - megtörölgeted a képernyőjécskéjét, beteszed a táskájába. A laptopod egy idő után úgy is tönkremegy. Menthetetlen. Környezetünk viszont itt marad, ezt hagyjuk magunk után a jövőnek. Azért olyan tré lenne, ha egyszer utazhatnánk a kétezerszázhuszonkilencbe, és ott pont panaszkodnának, hogy ezek aztán voltak az állatot - ennyi szemetet hagytak ránk!

Nap mint nap tehetsz valamit, amivel IGENIS megválthatod a világot. Hiszek benned. Holnap a csikket a szemetesbe dobd. A papírokat otthon külön rakod el. Kidobod végre nagyanyád baromian büdös dezodorját!!! A hamburgered papírját nem a parkban hagyod. Vagy éppenséggel nem termelsz felesleges műanyag szemetet a gombatáborban.

Azzal, hogy saját evőedényt (megtetszett nekem ez a szó, jobb, mint szétírni: tányér, csajka, műanyagtál, akármi...), poharat, bögrét (a vessző helyettesíshető szabadon a "vagy" szócskával) és evőeszközt, nem csak nekem teszel jót... Nem mintha nekem kellene összeszednem a néhány nap alatt termelt szemetet. Le is ...izé, fütyülhetném az egészet. De nem teszem, pont azért, mert hiszem, hogy ezzel a csekélységgel képesek leszünk egy óriási dologra. Elindítunk ugyanis mindenkiben egy eszmét, és lehet, ha elegek leszünk, majd látszódik is utánunk. Ha pedig nem, egye fene. Mi egy jóérzéssel vagyunk gazdagabbak, ami pedig olyan szép, nem? :)