A neves pszichiáter, etnopszichológus első regénye Határeset címmel hatalmas visszhangot kiváltva jelent meg. Közéleti személyiségként nagy népszerűségnek örvendő Hunčík Péter többeknek azt hozta, amit vártak... sikerkönyvet írt.

A téma olykor elcsépeltnek tűnik, de nem kell feltétlenül a látatlanba ítélni. A több perspektívával kínálkozó könyv a kisváros lakóinak mindennapi életét mutatja be, hol humoros, hol meg a mikszáthi anekdotizáló hangvétellel. Etnikai, történeti és politikai problémák mind felszínre kerülnek.  Az időszak, amit felölel, az alapvetően az 1960-as évek, de gondolatmenetében visszakalandozik a második világháborúig is, sőt Trianonig! Hogy éppen milyen volt a szlovák-magyar-cseh viszony az akkori időszakban, sokszor le sem írja, pl. az, hogy a szlovák mondatok fordítás nélkül maradtak a könyvben, kifejezheti azt, hogy ahogy most pl. egy anyaországi magyar a könyvet olvasva nem érti, hogy miről van szó, abban az időszakban a határon inneni magyarok sem értettek dolgokat. S hogy Hunčík Péter hoz-e valami újat a szlovák-magyar viszony témában, mindenki ítélje meg maga! „Érthetetlenül karatyoló magyarok, koszos polyákok, ápolatlan románok, primitív bolgárok, pállott leheletű horvátok, csipás szlovákok és bosszúszomjas, sunyi szerbek. Mindig csak üzengetnek, sohasem beszélnek egymással, nem néznek egymás szemébe…”

Gorta Tünde