Négy utazóval beszélgettünk a Labirintus Sátorban: Bujna Zoltán biciklis világjáróval, Leporisz Viktor nepáli túravezetővel, Kovács „Kovi” Zoltánnal, a VÁNDOR LÁSS alapítójával és Angyal Rékával, aki az áprilisi földrengés idején Nepálban volt. A hivatalos program után én is feltettem a magam kérdéseit – sajnos csak hármuknak, Bujna Zoli ugyanis előadásra sietett.

A beszélgetés elején kikötöttétek, hogy különbséget kell tenni turista és utazó között – a turista évente meglátogat egy várost egy hétre, és megnézi a látványosságokat, míg egy utazó hosszabb ideig tartózkodik egy helyen, és az is lehet, hogy egész nap a tengerparton ül. Ti turistáskodtok még? Vagy ha az ember utazó lesz, akkor nem tud már?

Viktor: Nálam a turistáskodás azért kell, hogy levegőt kapjak néha. Legutóbb Stockholmba mentem négy napra turistáskodni. Igazából csak azért mentem, mert volt Budapestről egy ötezer forintos jegy, és gondoltam, miért ne tegyem meg? Biztos fogok még turistáskodni, de többre tartom az utazást.

Réka: Nekem már a nagy utazásom előtt is az volt a véleményem, hogy nem akarok turistáskodni. Én ilyen élményeket szeretnék ahelyett, hogy veszek egy all inclusive hotelszobát. Végén úgysem az fog megmaradni, hogy fekszel a tengerparton.

Kovi: Ha utazok valahová, akár családdal, akár egyedül, nem pipálgatok dolgokat, nem akarok bizonyos helyekre elmenni, csak azért, hogy meglegyen. Én soha nem sietek sehova. Én akár elmegyek Barcelonába anélkül, hogy megnézzem a La Sagrada Familiát, helyette inkább beülök egy hangulatos kis kocsmába, vagy elbeszélgetek egy helyi arccal, ha úgy adja a helyzet.

Réka még az a beszélgetés elején elmondta, hogy ő azért szánta rá magát az utazásra, mert épp olyan helyen volt az életében, mikor semmi nem motiválta, semmi nem lelkesítette. A többieket kérdezném, az első utatok előtt – vagy bármelyik utatok előtt – tapasztaltatok ilyen állapotot?

Viktor: Nekem sosem volt olyan életem, amibe belefásultam volna – kivéve két hónapot a Tescónál. Nekem folyamatosan jönnek a lökések, hajt a menekülésvágy egy rossz helyről egy jó helyre. Nem tartom rossznak se Magyarországot, se az itteni életet, csak jobban szeretem azt, ami ott van, mindig visszavágyok. Szóval nem az a típusú menekülés ez, amire sokan gondolnak.

Kovi: Nekem sem volt ilyen. A családommal elköltöztünk Andalúziába, és sokan azzal jöttek, hogy menekültünk a szomorú közép-kelet-európai valóságból, de ez így nem igaz. Én szerettem itt élni, szerettem az itteni életet, a tájakat, az embereket. Egész egyszerűen annyit jártam a világban, hogy a négy gyerekemnek akartam valami újat – magam miatt biztosan maradtam volna. Azt akartam, hogy többet lássanak, tapasztaljanak.

Viktor, az előbb azt mondtad, hogy mindig visszavágysz „oda”. Akkor pontosan hány otthonod van neked?

Viktor: Budapesten lakok, és én szeretek otthon lenni. De az otthon dolog, nem is tudom – ahol jól érzed magad, ott vagy otthon. Szerintem elég sok probléma adódik abból, hogy mindenki a hazáját védi, mikor egy faj vagyunk, emberek vagyunk. Nekem fontosabb, hogy minden nap új helyen járjak, új embereket ismerjek meg, minthogy otthon legyek. Én a Földet tartom otthonomnak, és még így sem ismerem az egészet.

Kovi: Voltaire volt az, akit azért dobtak ki Franciaországból, mert elsősorban embernek tartotta magát, aztán franciának. Én is így vagyok ezzel. Szeretek megérkezni. Nekem az otthonom a családomhoz kötődik, és szeretek oda érkezni, ahol ott a feleségem. Ez lehet egy sátor, lehet a házunk, lehet Andalúzia, lehet Gombaszög.

Réka: Én szeretek hazaérkezni. Jó érzés, mikor kapok egy új szemüveget az utazás során, és azon keresztül nézem az otthonom. Kapok egy egész más szemléletet.

Azt is mondtátok, hogy nagyon sok embernek lenne szüksége egy utazásra, de nem teszik meg valamiért – félelemből, lustaságból, akármiből. Mikor ilyet láttok, mit éreztek?

Viktor: Rossz érzés látni ezeket az embereket, tudva, hogy te is ugyanúgy szenvedtél régen. Te tudod a megfejtést, tudod, hogy ez jó lenne nekik, csak bele kellene vágni. Szerencsére egyre több embert veszek rá az utazásra. Tudom, hogy ha sokkal több ember utazna a világban, akkor sokkal békésebb lenne a világ.

Réka: Én még ott tartok, hogy motiválni próbálom az embereket. Látom, hogy sok ismerősöm görcsöl azon, hogy milyen szállodában fog megszállni, mit pakoljon egy hétre. Mindent annyira pontosan ki kell számítani.