Tokár Géza politológus szombat délután kis késéssel tartotta meg várva várt előadását hobbyjáról, a klasszikus amerikai képregényekről. Nem volt műfaji vita: amerikai képregények alatt ő a jól ismert, népszerű, ma már szinte termékekként kezelt képregényekre és hősökre gondolt. Az előadás rögtön a képregények aranykorával kezdődött, vagyis 1938-ba ugrottunk, amikor is megjelent az Action Comicsnál az első képregény, melyen Superman szerepelt. Röviden áttekintettük, hogy melyik képregény kiadóhoz melyik hősök tartoznak.

Ahogy általában az irodalmat és a művészeteket befolyásolja, vagy éppen meghatározza az aktuális társadalmi, történelmi, politikai háttér, úgy a képregényeknél is megfigyelhető ez. A képregények története során az egyik legnagyobb katalizátor a második világháború volt (gondoljunk csak például Amerika Kapitányra). Ekkor a történetek erőteljes nacionalista hanggal íródtak, igyekeztek hatni az olvasókra még akkor is, amikor fő olvasóközönségük az alsótagozatos kisiskolások voltak. Ugyanez volt megfigyelhető a vietnami háború során is, ám később a képregények kiadása és alkotása törvények által lett szabályozva. Korlátozták, hogy milyen témákkal, milyen társasdalmi problémákkal foglalkozhatnak a hősök, ezért rövid időn belül gyorsan népszerűvé vált az alkotók között a science fiction mint tematika, megjelentek az idegenek, földönkívüliek, űrhajók és ufók. Ugyanekkor (itt már bőven a képregény ún. ezüst korában járunk) szükség volt a hősök és történetek újradimenzionálásra, hiszen a mindenható hősöknek kellettek állandó ellenfelek, esetleg gyengepontok, ha már a szegénység ellen és a feketék jogaiért nem tudtak küzdeni. Mindezek miatt a hetvenes évekre megújultan jelentkezett az X-men, az Avengers, Batman, Spiderman és a Watchmen csapata, nem is beszélve az akkoriban elterjedő párosításokról (pl. Green Lantern és Green Arrow), amik egészen új lehetőségeket nyitottak meg az alkotók előtt az olvasók nem kis örömére. Később, a kilencvenes években a képregény újabb lendületet kapott: az alkotók már-már sztárstátuszba kerültek, komoly befektetésekkel sikerült elérni, hogy a különböző hősök saját maguk megálljanak, mint önálló márkák, elérték az igazi ismertséget. Komoly lökés volt Tim Burton nagysikerű Batman adaptációja, illetve az antihősök megjelenése a porondon, akik nem feltétlenül a közjót szolgálták, inkább csak saját igazságérzetüket elégítették ki. A mára elég népszerűvé vált filmadaptációk miatt a képregény iránt érdeklődők száma egyre nő, de arra bíztatnánk mindenkit, hogy ne csak a filmeket nézze meg, hiszen azok sokszor torzítanak a szereplőkön és a történeteken. Meg hát olvasni, látni a rajzokat mégis csak jobb.

Németh Dorka