Gólok és öngólok: a magyar foci és az öntudat

Szerző: Tárnok Balázs

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.“ A legendás William Shankly vélekedett így a foci szerepéről, azóta pedig sok futball fanatikus tudott azonosulni ezzel a gondolattal. A futball társadalmunk kiemelkedő sportága, mely rendkívül erős identitáserősítő jelleggel bír.

Ha nem is fogadjuk el teljes egészében a fenti véleményt, az vitán felüli, hogy a labdarúgás kiemelt fontosságú helyet élvez a sportvilágban és sportpolitikában. A világ bármely részében nagy népszerűségnek örvend, mindenhol milliókat mozgat meg. Így van ez Magyarországon és Szlovákiában is, ahol a legnépszerűbb sportágak közé tartozik. Legyen szó a klubfutballban a legkisebb falucska focicsapatának helyi szurkolótáborától a nagyvárosok vetélkedő szurkolói csoportjaiig, amelyek egy adott régió iránti öntudatot erősíthetik egy közösségben, vagy a nemzeti csapatról, amely egy zászló alá vonja – akár határoktól függetlenül – a nemzet tagjait.

Annak ellenére, hogy a magyar foci az utóbbi évtizedekben erősen vesztett a színvonalából, továbbra is rendkívül népszerű. Ehhez nagyban hozzájárulnak történelmi sikereink is, melyre nagyon büszkék is vagyunk. Ki ne halott volna ugyanis Puskásról, az Aranycsapatról, a 6:3-ról, Albert Flóriánról és a többi legendás játékosról? A magyar nemzeti tizenegy 1986 óta nem jutott ki világ vagy kontinenstornára, a magyar klubfutball színvonala pedig messze elmarad az európai topligák nívójától, mégis kiemelt helyet kap a foci az állami finanszírozásban és sportpolitikában. Több kritikus felveti a kérdést, hogy miért nem támogatjuk inkább azokat a sportágakat - úszás, vízipóló, kajak-kenu, atlétika, stb. -, amelyekben igazán jók vagyunk, és amelyek támogatottsága ennek ellenére elmarad a fociba fektetett összegektől. A sok égető kérdés ellenére a foci öntudatot meghatározó szerepe elvitathatatlan, rendkívül erős érzelmeket vált ki, ugyanakkor összekötő erővel is rendelkezik.

De mi a helyzet velünk, felvidéki magyarokkal? Kinek szurkolunk mi a nemzeti válogatott meccseken, és miért, illetve van-e olyan csapat, amely közösségünk jelképe lehet? A katalánok esetében nemzeti identitásuk egyik legkifejezőbb példája a Barcelona csapata iránti rajongás. Az FC Barcelona európai kupameccseit, illetve a nagyobb jelentőségű hazai mérkőzéseket futballszurkolók és a labdarúgásban teljesen járatlanok egyaránt a legnagyobb figyelemmel követik, a katalán csapatot nemzetük egyik jelképének tartják. Üdítő volt ezt látni, hogy a legkülönbözőbb embereket egy közös akarattá tudott kovácsolni tizenegy sportoló. Többek szerint a DAC lehet a felvidéki magyarság szimbolikus csapata, a szlovákiai magyarság „FC Barcelonája”, amely képes közösségünk által általánosan támogatott csapattá válni. Kérdés azonban, hogy a DAC be tud-e tölteni hasonló szerepet, illetve kell-e egyáltalán, hogy ilyen szerepet töltsön be? Lehet-e az a csapat, amit sajátunknak tekintünk Pozsonytól Kassáig, mi, felvidéki magyarok?

A táborban a témáról egy kerekasztal-beszélgetés keretén belül beszélgetünk Hernádi Zsolttal, a magyar labdarúgó-válogatott főszponzori címét viselő MOL vezérigazgatójával, Világi Oszkárral, a Slovnaft vezérigazgatójával, kinek neve egyre gyakrabban merül fel a dunaszerdahelyi DAC jövője kapcsán, valamint, Garancsi Istvánnal, a Videoton tulajdonosával, fociról, DAC-ról és a sportról, mint identitásforrásról.

Fénykép: DAC

Hozzászólások

comments powered by Disqus