A tábor utolsó napján egy különösen kényes csoport: a cigányság került középpontba. Podhradský Lea Karcsai út című dokumentumfilmje a dunaszerdahelyi cigánytelep életét mutatja be.
A film megjelenésekor nagy port kavart, s a tábor lakói sem tudták eldönteni, nevessenek, vagy sírjanak a már-már groteszk helyzeteken. Furcsa világ ez, ahol sajátos farkastörvények uralkodnak. A telep három pavilonja, azaz három csoportja közt lehetséges az átjárás, megfelelő magaviselettel (és anyagi helyzettel) a C pavilonból A pavilonba emelkedhetnek a kiválasztottak, a Karcsai út és a város közti távolság azonban legtöbbjük számára áthidalhatatlan. A város polgármestere szerint lehetséges a felemelkedés, hiszen az ottani gyerekek iskolába járnak, nyitott előttük az út. A telep lakói mégis úgy érzik, ugyanúgy lehetetlen kikerülniük a telep kapui közül, mint levetkőzni a visszahúzó előítéleteket.
A vetítés végén elkaptuk két gyors kérdésre a rendezőt:
Mi volt a célod a film elkészítésével?
Arra voltam kíváncsi, miként határozza meg magát egy ember, aki többszörösen kisebbségben él. Hiszen beszélhetünk Szlovákiában élő romáról, romáról, aki magyarul beszél, és romáról, aki szlovákul beszél.
Szeretnéd-e a továbbiakban is követni azoknak az embereknek az életútját, akikkel a filmmel kapcsolatban találkoztál?
Igen. Miután lezárult ez a projekt, sokan jelentkeztek, felajánlottak segítségüket, főleg tanárok, akik szívesen tanítanák ezeket a gyerekeket zenére, táncra. Elgondolkodtak, hol lehetne nekik tábort szervezni, különböző projektek vannak még készülőben.
HangZsu